Moha olvasónaplója


Andor Tamás – Kende Tamás – Szabó B. István: Bacsó filmkönyv

2018. augusztus 19. - Mohácsi Zoltán

Akkor most úgy kellene értékelnem ezt a könyvet, hogy nem Bacsó Péter filmjeit, rendezői tevékenységét tartom szem előtt, ugye? Nem fog menni. De azért megpróbálom. Ez a Bacsó Péterről írott könyv voltaképpen mutáns. Mutáns mindenféle értelemben. Már a külalakja is az: egy leporellós gyerekkönyvre…

Tovább

Kelecsényi László: Karády – 100

Szerelmetesfeleségtársammal kb. egy hónapja nagyjából mindennap megnézünk egy régi, értsd: harmincas-negyvenes évekből és egy-egy ötvenes évek elejéről származó filmet. Semmi koncepció, csak valahogy így alakult. Szerelmetesfeleségtársam a most karácsonykor mindörökre elaludt, betegsége előtt…

Tovább

Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő

Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig

Kelecsényi László, a szerző, szemmel láthatón szereti a tömör dolgokat és a bevált módszereket. Amikor végigolvastam ezt az olvasmányos, érdekes, a magyar filmek krémjét bemutató, szubjektív összeállítást, és eljutottam a felhasznált irodalomig, akkor tudatosodott bennem, hogy a Vászonszerelem című…

Tovább

Vécsey Aurél: Keserű magyar sors – Öngyilkosok klubja

Keserűség, fájdalom, menekülés, halálvágy

Öngyilkosság. Minden öngyilkosságban van valami érthetetlen, valami idegesítő. Minden halál fájdalmas, mert visszafordíthatatlan (eddig csak egyvalakinek sikerült reverzibilissé tenni, de ezt manapság már szinte alig hiszi el valaki, túl régen volt, elrepült az a kétezer év), de az, hogy valaki maga…

Tovább

Várkonyi Vilmos: Jávor Pál és a magyar film aranykora

Ezt a könyvecskét a napi munkám során Örkényben járva, a nagy élelmiszerbolt könyves forgóján leltem. Az érdeklődésemet a magyar film aranykora iránt szerelmetesfeleségtársam keltette fel. Ő még mindig lelkesebb, mint én, de azért nagyot nyitottam. Az volt és maradt a véleményem a…

Tovább

Mogyorósi Edit – Tóth Gyula – Lunczer Gábor (szerk.): Bud Spencer & Terence Hill krónikák

Igen ambivalens a viszonyom a Spencer-Hill páros, vagy egyéniben végrehajtott teljesítményéhez. Alapvetően kedvelem őket. S néha van igényem a filmjeikre. De amikor megnézem valamelyiket, mindig, újra és újra megállapítom, hogy a pillecukor mázsás súllyal bír hozzájuk képest, s főleg, hogy igazán…

Tovább

Szakács Gábor: Heep! Heep! Hurrá!

A Uriah Heep története

Ez a második Szakács Gábor monográfia, amit olvastam. Sajnos ez sem jobb, mint az első, a Gary Moore-ról írt. Nem jobb, mert hihetetlenül felületes. Egy ilyen szintű, múltú és jelentőségű együttes harmincévnyi tevékenységét kilencvenvalahány oldalon elintézni, az bizony negatív teljesítmény. Az…

Tovább

Sárvári Vilmos: Örökmozgó lettem…

Az a nagy helyzet, hogy a fülszöveget jegyző Maróthy György lelegelte a füvemet: mindent összevetve megmondta a véleményemet a kötetről. Itt elolvashatod, mit írt, nem másolom be az egészet. Szóval Maróthy, mIndent összevetve leírta a véleményemet. De azért a temporális lebenyem keltette grafománia…

Tovább

Mihály Tamás: Basszus! Omega!

Mihály Tamás az Omega szürke eminenciása, a szótlan, háttérbe húzódó basszeros. Az Omega meg az a zenekar, ami ötven éve létezik, és mégis, miközben voltak komoly zenei hullámvölgyeik, csapnivalóan skierült lemezeik, meg olyan pazar anyagaik, hogy az ember (ha nem lenne pompás képzavar:) mindkét…

Tovább

Stumpf András: Szörényi

Rohan az idő

Valahogy úgy volt ez, hogy persze, hogy naná, hogy előbb Bródy volt a szívemhez közelebb. Naná: „És ha egyszer rajtam, lánckerék taposna / Alattam a föld is, sírva beomolna.” És: „Ne gondold, hogy tiéd a világ!” Mint a jéghegy legcsúcsa. A szembenállás, a finoman megfogalmazott maró gúny, a…

Tovább

Vámos Miklós: Ha én Bródy volnék

Nagyjából elfogult vagyok Vámos Miklóssal. Nagyjából, mert nem borulok térdre bármi előtt, ami Vámos, de az egész jelenség, ami ő: nagyon szimpatikus.  Nagyjából elfogult vagyok Bródy Jánossal. Nagyjából, mert nem borulok térdre bármi előtt, ami Bródy, de az egész jelenség, ami ő: nagyon…

Tovább

Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly: Wass Albert igazsága

Azoknak, akik nem aktív résztvevői, a politika hitkérdés. Nem az észé, nem az érveké, nem tényeké a fő szerep, hanem a hiteké. Szép lassan a magyarság kérdése, a hovatatozás kérdése sem más, pusztán politika absztraháció. A moly.hu-n is volt, akivel arról polemizáltunk, van-e bármi jelentősége…

Tovább

Ralph Hullett – Jerry Prochnicky: Whole lotta led – Repülés a Led Zeppelinnel

Na nem, kérem, na nem! Ez a kötete mélyen méltatlan a Led Zeppelinhez is, és a Cartaphilus Kiadó zenészekről kiadott sorozatához is. Egyrészt, mert ez a párhuzamos életrajzos dolog hihetetlenül indokolatlan- Konkrétan, kifenét érdekel egy Zep monográfiában a teljesen ismeretlen szerző…

Tovább

Varga Attila: Kerskói capriccio

találkozások Hraballal

Varga Atttila 1994-ben öt alkalommal látogatta meg Bohumil Hrabalt kerskói magányában. Hrabal három évvel később, 1997-ben minden bizonnyal öngyilkos lett, bár a hivatalos verzió balesetről beszél.  1994-ben Hrabal már túlságosan zajos magányába nyitott be a szerző. Hrabal nem volt kedves,…

Tovább

Major Mihály: Pierrot

Álarc nélkül

Pierrot-t mindig kedveltem. Tartása, kisugárzása van. Hiteles embernek tűnik, bármit jelent is az, hogy hiteles. Azonos önmagával, azzal, amit csinál. Ezért még a celebkedős zsürizésétől sem viszolyogtam. Erről a könyvben nincsen szó, ám nem szeméremből, hanem a kronológia miatt: később zsűrizett,…

Tovább