Az úgy volt, hogy a múlt héten szabadságon voltam, és mert Szerelmetesfeleségtársam pedig nem engedte magát szabadságra, hiába, sanyarú a vállalkozói lét, hát gondoskodnom kellett magamnak programról. Az egyik az volt, hogy bebicikliztem Óbuda összes, felnőtt Könyvmegállóját. Még olyat is találtam,…

Ahogyan az előző füzet, a Rantanplan Bárkája értékelésében írtam, most egyszerre két Lucky Luke jutott el hozzám. Információhiány miatt. (Nem tudtam, hogy megjelentek.) Az és ez. Szerencse, hogy kettő jött. Mert amit ez kiolt, az felgyújtja.  Pedig ezt az epizódot az eredeti, két klasszikus szerző…

Ha R. R. Martin, akkor Trónok harca. Amiből a negyedik résznél kiábrándultam, az ötödiknél egy kicsit visszaábrándultam, de a lelkesedésem lelohadt. A filmsorozatot sem néztem végig. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert elfogyott az érdeklődés. Nem eldöntöttem, eldöntöttük, hogy akkor, na ja,…

Ha viszonylagos rendszerességgel olvasod ezt a blogot, tudhatod, hogy idén ismét Gyulán nyaraltunk. S végre eljutottunk, bejutottunk a gyulai könyvtárba is. Tudhatsz erről, mert írtam már róla. Nem külön blogbejegyzést, hanem csak az egyik bejegyzésem végén, a napló-részben.  A vezetett séta után…

Harry Harrison neve nekem eddig A technicolor időgépet jelentette. Még a blogom beindítása előtt olvastam, s a Molyos értékelésem annyira kurta, hogy fel sem másoltam ide. A kurtaságban annyit fogalmaztam meg, hogy, oké, olvasható, néha rötyögős, egyszer röhögős, de úgy különben időtöltésnek jó, de…

Hej, ifjúság, fiatalság, szerelem, táborok, meg a fránya, fene nagy nosztalgiafaktor! Mert ez a könyv nekem arról szól, hogy égett a tábortűz „a” Barta Laci (akkor még) bácsi gitárolt sok mindent, például a Ballada a fegyverkovács fiáról-t, meg szintén az Omegától a Naplementét, s mi hallgattuk…

Nagyon kevés bakancslistás dolog van az életemben. Brugge az egyik. Naná, hogy az idióta magyar címet kapott Erőszakik kapatott rá. A másik egy kis kert, benne a ház közelében egy diófa, alatta faragott asztal, mellette székek, rajta egy üveg bor, száraz fehér, lehet akár cserszegi fűszeres is…

Könymegálló, Római tér, egy kis Synthesis-es sörözés előtt. Elolvastam az első mondatot és gondolkodás nélkül betettem a könyvet a bringástáskámba. Aztán tegnapelőtt, miután kiolvastam a nagy, szovjet űroperát, az Istenembereket (ennek lesz még jelentősége), azonnal belekezdtem, mára meg már túl…

Van ami stabil, kiszámítható. Úgy jó, ha a szerelem és a barátság is az. S úgy jó, ha egy sorozat is ilyen. Az Asterix nagyjából ilyen. Eddig három szám volt, amivel nem tudtam mit kezdeni, a 37. füzettel, ami valami förtelmes, ufós bárgyúság volt, a 28. repülőszőnyeges is megakasztott és a…

Máris szólok, mielőtt bárki más szólna (be): az archív képek hangsúlyozottan csak illusztrációk, a legritkább esetben csehek, és pláne nem ott készültek a felvételek, ahol a regény játszódik. Megint Könyvmegálló. (Csodálatos rendszer lenne, ha nem lenne egyértelműen észrevehető, hogy amikor hideg…

Soha nem tettem még ilyet, de a könyvnek nem azt a kiadását tettem most ide, amit olvastam. Majd megmutatom melyiket, de itt semmit nem mutatna. Aztán máris eszembe jutott, hogy éppen az imént posztoltam Eric Knight művét, a Sam Small csodálatos élete című novellafüzért, és ott ugyanezt követtem…

  Gyönyörű Szerelmetesfelségtársam elhintette bennem annak a felismerésnek a magját, hogy halandó vagyok. Ezáltal a büdös életben a végére nem érek a polcaimon dupla sorban zsúfolkodó könyvmennyiség elolvasásának.  Pláne úgy, hogy alkalomadtán még veszek is hozzá pár darabot. Meg itt-ott találok…

Voltaképpen egy szóban összefoglalható ennek az Asterix-füzetnek a története: nincsen. Hiszed, nem hiszed, ez a szám semmi más, mint az 50 éves Asterix és Obelix körüli, összefüggéstelen bohóckodás. Illetve az egyetlen összefüggés, hogy ötven év telt el az első, megjelent Asterix óta.  S még ez sem…

Ezerszer írtam már: vannak serzők, akik így vagy úgy mindig ugyanazt a könyvet írják, bármiről írjanak is. Klasszikus példám erre Márquez, Vonnegut és a Tarzan-könyvek szerzője, E. R. Burroughs. Meg a rendkívül termékeny P. G. Wodehouse. Utóbbi kettő minden kétséget kizárón a szórakoztató…

Ugyan mit nem írtak még le, mit nem írtam még le a Lucky Luke-ról? S mit tud adni a negyvenötödik szám, amit az előzők még nem adtak?  Mégis, amint láttam, hogy előkészületben van ez a klasszikus, a legkedveltebb füzetek közé tartozó hajózós cowboy-sztori, azonnal előrendeltem. A kiadó, a…