Amikor eljutottam a beleolvasással a következő mondatig, már sejteni kezdtem, hogy nem egészen erről.van szó. Nem pontosan erről. 

„Vannak pillanatok, amikor szinte beleborzongok, milyen tehetséges is vagyok. Néha, amikor a saját munkáimat olvasom.nem tudok más következtetésre jutni, mint hogy én vagyok korunk legemlítésreméltóbb művésze. Megvan bennem az a különleges képesség, hogy nyelvi szikével kivágjam a nyugati kultúra rákját, a bigottságot.

Az Y generáció tagjaként az online aktivizmus nekem alap. Egyedül én tudom megmutatni neked, kedves olvasó, hogy mi is az a „woke-ság". Hogy nyersen fogalmazzak: sokkal jobb ember vagyok nálad. És ebben nincs semmi arrogancia. Ennyire tehetségesnek lenni inkább átok, semmint kiváltság. Bárcsak középszerű lennék, mint mindenki más!” (9..)

Majd a szöveg így folytatódik. 

„Woke-nak lenni sokkal könnyebb, mint azt gondolná az ember. Bárki lehet aktivista. Egyszerűen hozzáadva egy szivárványos zászlót a Facebook profilodhoz, vagy megszégyenítve egy idősebbet,  aki nem tudja mi az a „nem-bináris", jobb hellyé teheted a világot. Valóban, a közösségi média arra való, hogy a világnak megmutasd, mennyire erényes vagy, mindenféle erőfeszítés nélkül. A hozzám hasonló aktivisták tömegei az új kultúrharcosok. 

Kiszimatoljuk az előítéletességet, az igazság vérebeiként tépjük-marjuk az igazságtalanságot. Hogy csak egy  példát mondjak: a „náci" kifejezést sikerült annyira kitágítanunk, hogy bárkire használható: legyen szó olyanról, aki  brexitre szavazott, vagy akár csak eszébe jutott, hogy a konzervatívokra szavazzon, vagy nem veszi halál komolyan mindazt, amit a Guardianben leírnak. A haladás ügye számára ez óriási győzelem. Sokat fejlődtünk, de még nagyon messzire kell eljutnunk. Immáron sokkal több náci él Angliában, mint az 1930-as évekbeli Németországban. Ez kétségtelen tény. Emiatt a Woke-Kalauz a társadalmi igazságossághoz nemcsak időszerű, hanem egyenesen kötelező olvasmány.” (9.)

Aki a nácizmussal, legalábbis annak napjainkban alkalmazott vádjával viccelni mer, rossz ember nem lehet! S hogy mára mekkora a woke hatalma, mi sem bizonyítja jobban, minthogy le kell szögeznem: a fenti, nácis mondatom nem a nácizmus melletti szimpátiáról szól, hanem a nácizmus, fasizmus vádjának nyakra-főre alkalmazásának az üdvös kritikájáról. 

*

Szóval igen, arról van szó hogy miközben a könyv vérkomoly, aközben végigröhögöd, mert paródia. Azért vérkomoly, mert mindaz a blődséget, amit Titania vérkomolyan és elementáris butasággal védelmez, és amin mi itt nagyon jókat röhögünk, nagyon sokan teljesen komolyan veszik. Akármekkora arckaparó baromság is. Mert a logika ilyesféle.

HARCOM

Woke-nak születtem, de az a világ, amelybe beleszülettem, minden, csak nem woke. Egy woke-talan világ, amely rászorul az igazságosságra. Ezért voltam mindig is ennyire elképesztően radikális. Első tettem csecsemőként az volt, hogy lepisiltem a szülészt. 

[...] 

Két ügyvéd egyetlen gyermeke vagyok. Korán rájöttem arra, hogy a magániskolai oktatás, valamint az egzotikus helyszíneken töltött családi nyaralások csupán arra voltak hivatva, hogy elfedjék előlem a  saját elnyomatottságomat. 

Gyermekéveim tele voltak pszichés traumákkal, ami aligha meglepő, egy ilyen társadalomban, mint a miénk. Egy heteronormatív patriarchális fehér felsőbbrendűségen alapuló társadalomban élni stresszes dolog, és bárkinek a pszichéjét megterhelné, kiváltképpen egy feminista óvodásét, aki képtelen csendben egy helyben ülni. 

Hat hónapos koromig szoptattak. Anyám hogy nem jött rá, hogy született vegán vagyok? Érdekelte egyáltalán, mi vagyok? Bárhogy is nézzük, ez bizony bántalmazás volt.

Mielőtt a gyermekágyból kimásztam volna, már vagdostam magam a pelenkatűvel. Négyéves koromra már anorexiás voltam és krónikus zabáló. Amikor ez a két pszichés tünetegyüttes egyszerre jelentkezik, nehéz felismerni, mert az áldozat következetesen a külvilág által normálisnak" ítélt mennyiségű ételt fogyaszt. De a felszín alatt véreztem. A bensőm szó szerint tele volt
vérrel.

Amikor beiratkoztam a helyi óvodába, genderqueerként azonosítottam magam. Ösztönösen tudtam, hogy ellen kell állnom annak, amit Laurie Penny »a heteroszexualitás katasztrófájaként« írt le.

[...]

Mindig is szerettem játszani a nyelvvel. Emlékszem az óvodai ebédekre, amikor betűtésztából raktam ki a vulva" szó különböző kreatív szinonimáit. Már ötéves koromban is igyekeztem a fennálló társadalmi előítéleteket demisztifikálni, különösen a női nemi szervet illetően. (15–16.)

Eddigre felvettem a fonalat, és már gátlástalanul röhögtem. 

*

Kicsit később leltem rá a hátsó borító behajtható fülén az alábbi, figyelmen kívül nem hagyható információra. 

Titania McGrath Twitter-fiók, interszekcionalista slamköltőnő és közösségimédia-aktivista, woke-harcos és SJW. 

A patriarchátus nyilvánvalóan hazug és elnyomó képviselői szerint Titania egy férfi, Andrew Doyle (1978-) fantáziájának szülötte.

A Google-fordító így adja vissza a Doyle-ról írt szócikk első bekezdését: 

Andrew Doyle drámaíró, újságíró és politikai szatirikus észak-írországból, aki a kitalált karakternek írt Jonathan Pie és létrehozta a karaktert Titania McGrath.

Ami még lényeges lehet és még érdekesebé teszi a dolgot: Andrew Doyle baloldalinak vallja magát és meleg. Hoppá! És írt egy olyan könyvet, ami a woke-ságot és a woke nézeteket sírva röhögőssé teszi. 

Titania McGrath azóta éltre is kelt, amint arról a Chortlé oldala beszámol. 

Alice Marshall eljátssza az 'ébresztett ikont’-t

 
Alice Marshall vígjátékszínésznőt jelölték ki Titania McGrath ‘felébredt ikon’ szerepére a közelgő Edinburgh Fringe show-ban.

Szóval van itt élet, kérem szépen! :-D

*

Gondolom, nem kell a szádba rágnom: Titánia Doyle / Andrew McGrath úgy érvelget a woke-ökörségek mellett, hogy ember nincsen (ó, dehogynem, dehogynem!), aki ezek után woke akarna lenni. Mert kinevetteti Andrew kinevetteti Titania érvelését. Vagy Titanián keresztül kinevetteti a woke-ot, s annak minden szegmensét. A feminizmustól a férfigyűlöletig, az iszlamofóbiától a gyermekutálatig, mindentől mindenig. Abban a stílusban, amit eddig is idéztem. S szerencsére Doyle nem veti el a sulykot, a könyve mindössze százhuszonnyolc oldal, s ennek is egy része Titania eszement verseit mutatja be. 

*

 Azon morfondírozok, vajon micsudát is írhatnék még erről a könyvről? De úgy döntöttem, inkább rád zúdítok egy rahedli idézetet. Amiket nem keresgéltem, csak lapozgattam a könyvet. És ez nem best of, csak amiket első blikkre találtam. 

És hiába is figyelmezetetett Szerelmetesfelségtársam, ez alkalommal nem engedelmeskedem neki, és nem csupán egy-két, figyelemfelkeltő idézetet szúrok ide, hanem jó poénok garmadáját. 

Ben Shapiro, 30 konzervatív újságíró (akinek a nézetei mindig tévesek) a hiedelmeit úgymond tényekre alapozza, ami csak azt mutatja, hogy azok mennyire haszontalanok. A tényeket nem
érdeklik az érzelmeid - szokta mondogatni. Épp az ellenkezője az igaz. Az érzelmeket nem érdeklik a te tényeid. Pont így működik a társadalmi igazságosság. Ha úgy érzed valamiről, hogy
igaz, akkor egyszerűen az az igaz. 

Aki szkeptikus lenne e sorok olvastán, azoktól azt kérném, higgyenek a felsőbbrendű bölcsességemben! Egyszerűen sem türelmem, sem energiám nincs részletesen elmagyarázni. 
Mondjuk úgy, hogy az intézményesített hatalmi struktúrákhoz van köze, és hagyjuk annyiban. (21.)

*

A tényeket rendszeresen arra használják, hogy gyűlöletet terjesszenek. Például, ha az NHS31 úgymond "szakértőit" arról kérdeznénk meg, mit gondolnak a gyermekkori elhízottságról, azt mondanák, hogy ötből egy brit gyermek elhízott, és ez a magas vérnyomás, a kettes típusú cukorbetegség és a szívbetegség fokozott kockázatához vezethet. Azért van ez, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, az ország egészségügyi szakemberei zöld utat kaptak, hogy úgy viselkedjenek, mint egy csapat zsírfób bully.. Ha minden egyes gyermek elhízna, akkor többé senkit sem lehetne amiatt bántani azért, mert kövér. Ha valóban komolyan gondolod a túlsúly miatti testszégyenítés elleni harcot, akkor kutya kötelességed a gyermekeidet agyonetetni. 

És mi a helyzet a Cancer Research UK nemrégiben indított kampányával, egy jótékonysági szervezettel, amely azt állítja. hogy életek megmentésére gyűjt pénzt, ám valójában gyűlölet-
tényeket terjeszt? Ez a csoport Anglia-szerte óriásplakátokon hirdeti, hogy az elhízottság a rákos daganatok második leggyakoribb kiváltó oka a dohányzás után Az célzás egyértelmű. Ha kövér vagy, megérdemled, hogy meghalj. Egy elhízott embernek azt mondani, hogy fogyjon le, egyenértékű azzal, mintha egy színesbőrűnek azt mondanánk, fehérítse ki a bőrét. Nem oké, ha valakinek az identitását így eltörlik. (21–22.)

*

A nemi dimorfizmus elmélete a sport világában állandósult, ahol a csapatokat önkényes alapon »férfi« és »női« csoportokra osztják. Ez a valódi nőgyűlöletből fejlődött ki. A férfiak egyszerűen félnek attól, hogy a nőkkel egyenlő feltételek mellett versenyezzenek. Akárcsak az Iszlám Állam harcosai, akik azt hiszik, pokolra jutnak, ha nõi ellenfél gyilkolja meg őket, a férfiak világszerte rettegnek attól,  hogy megveri őket egy nő tollaslabdában.

Bárhogy is legyen, ha igaz, hogy a férfiak jobbak a sportokban, akkor miért van az, hogy a transznemű sportolók sokkal több érmét szereznek, miután nővé válnak? (24.)

*

Mint Rudy Martinez aktivista írja a fehéreknek címzett, A DNS-ed undorító című cikkében: »A fehérek kihalása felszabadítás lesz mindenki számára. Minden liberálisnak, közönyös nihilistának és jobboldali szélsőségesnek üzenem: fogadd el a fehérek halálát, mint önmagad újradefiniálásának első lépését. Lehetsz más is, mint elnyomó, ennek előfeltétele a saját nemléted. Addig is, emlékeztetnélek: gyűlöllek, és azt kívánom, bár ne léteznél.«

Utóbbit nem lehet elégszer hangsúlyozni. Nem rasszista dolog gyűlölni valakit a bőrszíne alapján, ha az illető fehér. (34.)

*

Szerencsére a Szilícium-völgybeli techcégek dicséretes módon rendszeresen letiltják a problémás véleményű vagy „szatírikus” megjegyzéseket tevő felhasználókat. És mindezt a lehető legátláthatóbban csinálják. A YouTube, a Twitter és a Facebook nyíltan megmondják, hogy a felhasználóknak milyen nézeteket szabad vallaniuk.

Ha nem akarod, hogy cenzúrázzanak, akkor ne mondj helytelen dolgokat. ez ilyen egyszerű. (31.)

*

A rasszizmus mindenütt jelenvalóságát egyik kedvenc íróm, Afua Hirsch is visszhangozza A brit: fajról, identitásról és hovatartozásról 52 című kötetében. Csodálom Hirsch állhatatoságát, mert annak ellenére, hogy rendkívül gazdag családból származik, magániskolákba járt, idilli gyermekkort élvezett,
a Wimbledon Parkban tett sétákkal és az Alpokban töltött családi nyaralásokkal, mégis képes túllátni mindezen. Látja, hogy ő ugyanolyan leigázott, mint hajdanán a rabszolgák voltak. És annyira bátor, hogy fel is hívja a figyelmet mindazok rasszista viselkedésére, akik a könyvéről negatív kritikát írtak.

Még egy aktivista a sok közül, aki nem hagyja, hogy gazdag származása befolyásolja: Munroe  Bergdorf.53 Ő a BBC One This Week című közéleti műsorában 2017 októberében kiemelte, 
hogy az Egyesült Királyság egy mélyen rasszista társadalom. 

Vegyes rasszú személyként Bergdorf igazi áldozat. Nem az ő hibája, hogy egy elkényeztetett, a valósággal hadilábon álló picsa benyomását kelti.(35.)

*

Ne feledjük, hogy a történelemkönyveket fehér heteró férfiak írják, ami megmagyarázza, hogy a történelem mint egyetemi tantárgy miért olyan botrányosan megalkuvó. Hányan tudják, vagy akárcsak hány embert érdekel például, hogy Agatha Christie egy bangladesi transznő volt? (35.)

*

Idén eldöntöttem, hogy egy hónapig úgy élek, hogy FÁK-ként 54 azonosítom magamat (fekete, ázsiai és etnikai kisebb ségi), és nem tagadhatom, hogy szörnyű előítéletességet tapasztaltam. El sem  hinnétek azokat a rosszalló pillantásokat, amiket az emberektől kaptam, amikor elmondtam nekik, hogy etnikai kisebbséghez tartozom. 

Sőt, egy nappal azután, hogy FÁK-ként azonosítottam magam, a személyi edzőm felhívott, hogy lemondja a megbeszélt találkozónkat. Ilyesmi sosem fordult elő, amíg fehér voltam. Kizárt, hogy puszta véletlen legyen.

Sőt, azt mondanám, hogy transzrasszúnak lenni még nagyobb megpróbáltatás, mint született etnikai kisebbséginek lenni. Úgy nevezik, rosszbőrű",55 és az egyik legismertebb elszenvedője a civiljogi aktivista és az Országos Társaság a Színes Börűek Haladásáért korábbi elnöke, Rachel Dolezal volt. Noha fehér szülőktől származott, Dolezal mindig is tisztában volt afroamerikai eredetével, mivel már gyermekkorában inkább barna, mint rózsaszín színes ceruzát használt, hogy önarcképet készítsen magáról. Ha ez nem egy fekete nőre jellemző viselkedés, akkor nem tudom mi az. (35–36.)

*

Vigyázzatok azokkal, akik azt állítják, hogy a színesek is tudnak rasszisták lenni, ugyanis ez a szélsőjobb tipikus taktikája. 

Az egyik színesnek a másféle színessel szembeni előítéletét .színességnek" nevezik, és teljes mértékben megbocsátható a jogfosztottságuk kontextusában. A színesek méltóságának
megőrzése érdekében nem szabad ugyanazon mércékkel élnünk, mint a fehérek esetében. (37.)

*

Meggyőződésem, hogy időnként bizonyos könyvek és műalkotások elégetése a legjobb megoldás. Amikor korábban ezt mondtam, azzal vádoltak, hogy az ISIS-hez hasonló ideológiát terjesztek, amely, mint tudjuk, történelmi műkincseket pusztított el Irakban, Szíriában és Líbiában. Mondanom sem kell, hogy nem vagyok az ISIS támogatója. Egyszerűen úgy gondolom, hogy a problematikus művészetet meg kell semmisíteni a szabad és civilizált társadalom megőrzése érdekében. 

És mondhatsz bármit az Iszlám Államról, de legalább nem iszlamofób. (42.)

*

Minden nőnek hiszek. Kivétel nélkül az összesnek. Minden körülmények között. 

Vegyük példának Roxanne Pallett-et78, aki a 2018-as Celebrity Big Brother című televízió sorozatban szerepelt, és olyan közkedvelt közszereplőkkel, mint a médium Sally Morgan élt együtt két hétig a kamerák előtt. A botrány akkor tört ki, amikor Pallett azzal vádolta meg Ryan Thomas színészt, hogy
több alkalommal is megütötte. Sokan kételkedtek. Én hittem Roxanne-nek. Még mindig hiszek Roxanne-nek. 

Akkor is, amikor a televíziós társaság olyan felvételeket hozott nyilvánosságra, amelyek szerint látszólag alig történt bármiféle fizikai kontaktus kettejük között, még hittem Roxanne-nek. Még amikor bocsánatot kért a hazugságaiért, még akkor is hittem Roxanne-nek. A videós bizonyítéknak lófasznyi köze sincs ahhoz, amit átélt. (48,)

*

A brexit-szavazás eredménye több szempontból is megdöbbentő volt. A lakosságnak előtte kifejezetten el is mondták, hogy miként érdemes szavazni, a fülkében mégis sikerült elbaszniuk. Egyes emberek menthetetlenek. (59.)

*

Mire kötetem kiadásra kerül, meggyőződésem, hogy lesz második népszavazás. Csupán 1 269 501-gyel többen szavaztak a kilépésre, mint amennyien a maradásra. Egyetlen komolyan vehető matematikus sem nevezné ezt »többségnek«. (60.)

*

Mindenesetre az első eredmény érvénytelen. A népszavazáson résztvevők száma összesen 33 551 983 volt. Ha ezt részletekre lebontjuk, a következő demográfiai tényeket találhatjuk: a kilépés melletti szavazók 36,7 százaléka idős volt, tehát hamarosan meg fognak halni; 49,9 százalékuk átlag alatti intelligenciával rendelkezik; 29,1 százalék volt az, akit a Guardian tudományos meghatározása alapján »alulinformáltként« jellemezhetünk (avagy munkásosztálybeliként); 14,5 százalékuk
pedig csupán betévedt a szavazófülkébe, és zavarában beikszelt valamit. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor a népességnek csupán 2,4 százaléka szavazott valós okkal a kilépésre, ami a nullával egyenlő. Nézetem szerint már ez a tény önmagában is hatályon kívül helyezi a teljes folyamatot. (61.)

*

Az emberek túlságosan szentimentálisak az időseket illetõen. Én manapság már nem is segítem őket át az úton. Ők szavaztak a brexitre, ami engem illet, a forgalomban is próbára tehetik a  szerencséjüket. Emlékezzünk: ezek azok az emberek, akik a második világháborúban harcoltak. A németekre lövöldözés mi más, ha nem xenofóbia? (61.)

*

A házasság filozófiai alapelve egész egyszerűen a nők áruikké tétele. Összekötnek minket, mint a bikákat a piacon, és eladnak minket, mint ingóságot. Nem létezik boldog házas nő, legfeljebb csak olyan, aki akut Stockholm-szindrómában szenved.

Egy házasságot kötő pár látványa - egy fekete öltönyben lévő férfi, és egy, a rabszolgaság kötelezően felfújt fehér taft-ruhájában a nő az egyik legerőszakosabb kép, amit csak el tudok képzelni. A heteronormativitás megdicsőülése ez, az elnyomás láthatatlan mátrixának a tünete, amely a civilizáció
kezdete óta behálózza a Földet. Amíg a házasságot fel nem számoljuk, alacsonyabb rendűek leszünk az állatoknál. Nagyon jó oka van annak, hogy soha nem láthatsz házas macskát. (71.)

*

A szocializmus az az elv, amely szerint mindenki megérdemli az egyenlőséget, még a szegények is. A kritikusai persze szeretnek arra hivatkozni, hogy a szocialista kormányoknak nem sikerült felszámolnia a szegénységet a múltban. Ez azonban a céljaink félreértése. Ha nem lennének szegény emberek,
akkor nem lenne értelme a szocializmusnak, és mindannyian kapitalistává válnánk. És miért akarná ezt bárki is? (76.)

*

Összességében az osztály fogalma elvonja figyelmünket a valódi problémáktól. Ha a társadalmi igazságosság mozgalom bármit is megtanított, az az, hogy a társadalmi mobilitásunkat sokkal inkább a szexualitás, a gender és a faj befolyásolják, mint a gazdasági körülmények, a képzettség vagy a nepotizmus. Ezért is volt olyan fontos, hogy Barack Obama legyen az Egyesült Államok elnöke. Bár elnöksége alatt az afroamerikai emberek szociális helyzete ugyan nem javult, mégis vigasztalódhattak - legalábbis nyolc éven át -, hogy nem valami hülye segglej ül az Ovális Irodában. (76–77.)

*

Nézzük csak Hillary Clinton választási eredményét. Alapos elemzés után láthatjuk, hogy elnök lehetett volna, ha sokkal több szavazatot kap. (77.)

*

A 2017-es Nōk Menete kiválóan példázza ezt. Világszerte felháborodott aktivisták vettek részt benne, azért, hogy rengeteg minden miatt tüntessenek – hogy egészen pontosan mi miatt, azt senki sem tudta megmondani –, de egy dolog biztos volt: mindenkit az motivált, hogy szemrehányást tegyen azoknak, akik a rossz jelöltet szavazták be a Fehér Házba. (77.)

*

Semmi különösen férfias nincs az óriási szakállban, a széles vállban és a hatalmas faszban. Barátomnak, Belindának akkora farka van, hogy mint egy lónak. Ettől még nem lesz kevésbé nőies. (88.)

*

A gyermekeknek is meg kell érteniük, hogy a hüvely, a pénisz, a petefészek, a herék és petevezetékek mind pusztán társadalmi konstrukciók. A legfontosabb, hogy megtanítsuk nekik, hogy bár a gender  fogalma kitaláció, ugyanakkor egyben az önazonosságuk leglényegesebb aspektusa. (89.)

*

Ha valóban van bármilyen probléma a nemi egyenlőséggel a túlnyomórészt muzulmán országokban, akkor hogyan magyarázható, hogy nőgyűlöletért még senkit nem ítéltek el a saría-bíróságokon? 

Sakkmatt, balfaszok! (93..)

*

Proaktívnak kell lennünk. Ha nem vagy tagja a helyi Antifa alakulatnak, sürgősen jelentkezz náluk. Azok számára, akik netán nem tudják, az Antifa az »antifasiszta« kifejezésből jön, ami annyit jelent, hogy joguk van arconvágni embereket a tolerancia nevében. Ahogy Frank Guan, politikai kommentátor fogalmazott, az az elképzelés, hogy a társadalmi megosztottságot »őszinte« beszélgetésekkel lehet kibékíteni, »reménytelenül elavult« Sokkal jobb, ha egyszerűen fejbe vágunk valakit egy kerékpárzárral. Az Antifa áll az élén ennek a küzdelemnek. (125.)

*

Van még valami, ami nagyon fontos. Bár közvetlenül nem fakad a Woke könyvből, mégis szervesen hozzá kapcsolódik. A woke kifordítja a világot annak temrészetes, belső logikájából. Tönkreteszi a családokat, de tragikus sorsot tartogat például a transz-szemétség áldozatainak is: hosszan nem ecsetelem, de egyre több országban tök természetes kamaszgyerekek hormongátlós gyógyszerezése, és fiatal felnőttek műtéti csonkítása. Ami, ugyebár, visszafordíthatatlan változásokat okoz olyanoknak, akik még nem képesek a döntéseik hosszútávú következményeinek a mérlegelésére. 

Titania Doyle könyve mulatságos. KIfigurázza egy átlagos woke aktivista marha gondolatait. 

A valóságban azonban a woke és vele karöltve az LMBTQ egyre kevésbé mulatságos. A vérlázító transzváltozások propagálása önmagában bicskanyitogató. De van itt más is. 

Éppen tegnap láttam egy dokumentumfilmet a skandináv gyermekvédelemről. Védelem, a frászkarikát! A skandináv, értsd, norvég és svéd gyermekvédelmi rendszer gyermekrablásairól. Elképesztően piszlicsáré dolgok miatt (leértékelt kekszet ad az anyuka a csemetének csemegézni) kiemelik a srácokat az édes családjukból és többnyire meleg pároknál helyezik el őket. Fellebbezés nincsen. A svédeknél még interjút sem tudtak csinálni senkivel, nem merték vállalni az alanyok a rizikót, hogy arccal, névvel szerepeljenek, mert féltek a megtorlástól. (Üdvözlet a magyar diktatúrában!) 

Szóval egyfelől röhögünk, a neolibeárlis aktivisták ostobaságán, de másfelől látnunk kell, hogy amivel szemben állunk, korántsem tréfa: tényleg konkrét életek múlnak rajta,

 Századvég, Budapest, 2023, 128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156436160 · Fordította: Ketipisz Sztavrosz

10/10

2024 júliusának fizetés előtti része. Tegnap, bár nekem annyira nem volt kedvem, elmentünk bringázni. Átlompoltunk a Szentenderei szigetre, aztán ott cangáttunk valamennyit. Surányban, a szabadstrandon kötöttünk ki.. Szerelmetesfeleségtársam volt annyira gondos, hogy hozott takarót, amire kifekhettünk a Duna-partra. Én a sörről gondoskodtam. 

Ott, a parton az arcunkba nyomult a természet. Az egy dolog, hogy vadkacsák ott küzdöttek előttünk egy fatörzsön való pihenésért, de aztán a szemünk láttára küzdött meg egy szöcske és egy darázs, az utóbbi maradt fej nélkül a pástom, majd elsuhant mellettünk valami lábatlan hüllő, ahogy kiterülve feküdtünk a parton. Szerelmetesfeleségtársam látta, ahogy átcsúszmászott mellettem, de akkor nem szólt. Utána mentem, aztán Google a barátunk: esélyes, hogy rézsikló volt.  Olyan hatvan centis példány. A farkát figyeltem, a mintáját már csak a neten néztem.

SzFT tervezte, hogy mivel a családi név kötelez, ő bizony megnézné a Palásti-öblöt.  Nézegettem a Google térképet: az még onnan nyolc kilométer. Vagyis oda-vissza plusz tizenhat. Szerencsére nem vezetett út az öbölbe. 

Így is mire hazaértünk, kinek-kinek a lábizmai, a nyergektől a feneke a végét járta. Főleg, mert a szigeten sok volt a föl-le út, és sok helyen annyira homokos volt az út, hogy csak csúszkáltunk erre-arra. 

Mire hazaértünk, ki voltunk mit a kutya. Vacsizni útközben vacsiztunk, Pünkösdfürdőn (gyros, sör). Már semmit sem akartunk csinálni, de tele volt a szennyestartó, tele volt a mosogató és kukacok mászkáltak a szemeteskukábam... Tegnap nálunk szar dolog lehetett kukacnak lenni...