Szinetár Miklós nevét nincs, aki ne ismerné. A kérdés már csak az, honnan? Vélem, a fiatalabbak közül sokan a lánya, Szinetár Dóra miatt. Az idősebbek pedig a réges-régi Ki mit tud?-os zsűritagsága miatt.  Csakhogy Ki mit tud?-ot utoljára 1996-ban tartottak (jé, még akkor is volt?). Szégyen, nem…

   „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: az emberek és a magyarok.”                                 Isaac Asimov A szerzőről szóló infókkal akartam bevezetni ezt a bejegyzést. Aztán rájöttem, hogy a könyv témájához méltatlan lenne ez a sorrend. Erre…

Ez az a könyv, aminek normál körülmények között, így ránézésre az égadta egy világon semmi esélye sem lett volna arra, hogy elolvassam. Hiába Zsoldos Vera munkája a borítórajz: jelen esetben még az is az előítéleteimet erősítette. Nem Zsoldos Vera stílusa, hanem ami a rajzon van. Holott nem az van…

  Réber László. Ugyan van-e, aki nem ismeri a nevét? Kérdezem naivan. Mert tartok tőle, hogy a mai generációnak, akiknek mi boomerek vagyunk, már fogalma sincsen, ki volt ő, mit csinált? A múlt része, mit érdekli őket...  Réber László neve fogalom. Elsősorban Janikovszky Éva és Lázár Ervin…

A bejegyzés eredeti megjelenési helye a koncert.hu-n található. Bár a cikknek az itteni változata valamivel bővebb.  – Nem érdekelne, hogy írj róla? – ajánlotta a szerkesztőm ezt a könyvet egy linkkel. Cserébe csak az olvasás élményét kínálta, meg persze az eddigi, szóbeli, win-win üzletünk…

A koncert.hu-n is megjelent a bejegyzés, bár ott csak a  könyvekről van szó. Egy koncert, egy könyv és rock and roll! Teljesen ártatlan vagyok! Hiába is próbálnak ijesztegetni! (Nem jó, ez Bikini, nem Móóóbil.) Eszemben sem volt így összehozni a dolgokat, de nem is tudtam volna, mert amikor a…

A bejegyzés eredeti megjelenési helye koncert.hu, bár a két szöveg nem teljesen azonos. A Dark Side of the Moon volt az első Pink Floyd lemez, amit hallottam. Lenyűgözött. A Money-t már ismertem róla, az néha megszólalt a rádióban. De azt, hogy ennyire összetett, energikus, szép zene, nem tudtam.…

A bejegyzés eredetileg a koncert.hu-n jelent meg. Másodlagosan a zenei blogomon is olvasható. Molnár György az a szakállas fazon az Omegából, akinél gitár van, néha cilindert hord, néha meg fehér, a lába között térdig lógó nadrágot. S aki, hála a Teremtőnek, még él az együttesből. A másik…

totálisan szubjektív, évvégi válogatás                              Moha (azaz én)  2021-es olvasmányaiból Ismét eltelt egy év. Mondták, de nem hittem el, aztán mégis igazzá vált: negyven felett valami eszeveszett rohanásba fogtak a napok, a hetek, a hónapok, az évek. Szilveszter napja után,…

Ezzel a könyvvel nem lehet zsákbamacskát árulni: egyértelmű, miről szól, kiről szól. Az sem kétséges, hogy amennyiben láttad Jackie Chan egyik filmjét, voltaképpen láttad mindet. A könyv megírása idején pedig volt neki úgy kétszáz. A mindenit neki, ugyebár! Ezzel együtt Jackie Chan egy érdekes…

 „ Azt mondták, a második sokkal nehezebb lesz. Az biztos. De én nem ijedtem meg. Mert ez a könyv nem a második, hanem az első könyv második fele. Nem is »ugyanolyan«. Ugyanaz. Csak egy évvel később lett kész. Van abban valami szívvidító és kétségbeejtő is, amikor szerzők, szerkesztők keresnek…

Ha már újravarázsolták a Központi Könyvtár zenei részét, körülnéztem, lapozgattam, és az Ákos-könyv mellett ezt hoztam magammal. Mert Török Ádám piszok jó zenész, és mert számomra mint figura annyira nem jön be. Semmi konkrét, csak blikk. De ez sosem zavart abban, hogy a zenei nagyságát elismerjem.…

Az úgy volt, hogy úgy huszonnagyonsok éves koromig Ákos zenéje abszolút nem érdekelt. Volt a Budapest Bankban egy kolleginám, a Test lemez idején, ő volt hatalmas fan, nem győzött a koncertjeire járni. Az a tipikus, nedves-bugyis rajongófajta volt. Kölcsönadta a lemezt meghallgatni. Nem lett…

Valamikor a nyolcvanas évek közepén történt, hogy az Iron Maiden talán először hazánkban járt, és az egykori MTK-stadionban koncertezett. Akkoriban olyan olcsók voltak a koncert-jegyek, hogy kíváncsiságból is el lehetett menni egy-egy előadót megnézni. Az is igaz, hogy akkoriban még nem is jöttek…

  Ha Jiří Menzel, akkor a Sörgyári capriccio. S akkor persze Hrabal. S ha Hrabal, akkor a Szigorúan ellenőrzött vonatok, meg az Őfelsége pincére voltam. S akkor máris és rögtön visszatértünk Menzelhez.  Mert annyi életöröm, annyi vidámság, annyi gyöngédség, mint a Sörgyáriban nagyon kevés műben…