Blade Runner. Szárnyas fejvadász. Akinek nincsen szárnya, és nagyjából soha nem repül... (Már '82-ben, Ridley Scott klasszikus filmjét a moziban nézve sem értettem a címet.) A regény eredetijének a címe sokkal találóbb: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? Persze, a könyv…

A Morgan Lost volt az első szerelem a Sergio Bonelli Editore-ral. Már az megkapott, hogy nem fekete-fehérek a rajzok, de nem is színesek. A fekete-fehéren kívül vörös szín van még bennük. Rajtuk. Morgan Lost, a tetovált szemű magánnyomozó (nem önként, dalolva lett az) valahol a jövő városában…

  Tisztázzuk: a képregény magyar vonatkozása, bármennyire is hízelgő ránk nézve a cím, nagyjából kimerül a helyszín megemlítésében, az utcaképek megrajzolásában és magyar feliratok, cégtáblák megrajzolásában.  Semmi köze sem Liszt Ferenchez, sem az azonos című zeneművéhez.  Fogjuk fel…

Szerzők:Giancarlo Berardi – Maurizio Mantero – Enio Valerio Piccioni A Julia továbbra sem női romantikus regény/képregény, ahogy azt a borító sugallja, hanem egy érdekes, izgalmas olasz krimisorozat. A főszereplőjének a rajzoló gyerekkori, természetesen plátói szerelme, Audrey Hepburn adott…

Írta: Claudio ChiaverottiRajzolta: Patrizio Evangelisti Bár nem a Dylan Dog a legkedvencebb Sergio Bonelli-s fumetttim (olasz képregényem), ha valahol szembe jön velem, nem állok félre, hogy elmenjem melletem.  Ezzel a füzettel egy weboldalon találkoztam. Először az ára hökkentett meg: manapság…

A Kockás magazinról nem szoktam rendszeresen írni, holott egy ideje viszonylag rendszeresen megvásárolom. Vagyis úgy igazabb, hogy nagyon rendszertelenül nem teszek ilyet. Legalább egy olyan történet mindig van benne, amire kíváncsi vagyok.  Tény, ami tény, néha frusztrál, hogy megéri-e nekem,…

Persze, könyvtár, hogyan máshogyan? Nem tudom, honnan a vonzalom, de látatlanban, zéró előismerettel nagy volt bennem az érdeklődés a Metabárók iránt.  Nem ismertem a történetből semmit, csak sejtettem, hogy valami sci-fi, fantasy lehet, nem figyeltem a szerzőt sem (ha figyelem, óvatosságra…

Soha nem voltam pariban Neil Gaiman dolgaival. Még nem találkoztam semmivel, ami a nevéhez kötődik és igazán, mélyen megérintett volna. Nem a témaválasztásai zavarnak, a távolságtartásom nem dogmatikus, nem teológiai. Pratchett-nek például teljesen simán elnézek rengeteg mindent, ami világnézetileg…

Ugyan mit nem írtak még le, mit nem írtam még le a Lucky Luke-ról? S mit tud adni a negyvenötödik szám, amit az előzők még nem adtak?  Mégis, amint láttam, hogy előkészületben van ez a klasszikus, a legkedveltebb füzetek közé tartozó hajózós cowboy-sztori, azonnal előrendeltem. A kiadó, a…

A könyvpiac annyi mindent kínál, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja akár csak azokat a témákat, megjelenéseket, amelyek iránt érdeklődik. Az egyebek meg teljesen reménytelenek. Ha beszédülök egek egy könyvesboltba, rendszeresen elcsudálkozom, hogy egy ilyen kis országban el lehet adni…

Nem is tudtam, hogy A fehér lovagnak van folytatása... A könyvtárban egy éltesebb korú hölgy (értsd, velem egykorú) emelte le előttem a polcról, aztán visszatette. Ezt csinálta a Dűne – Atreides ház 2-vel is. Szerencsére. Amint odébb lépett, kapkodtam is lefelé mindkettőt, saját zsákmánynak.…

Eddig egy Zagort olvastam. Jól le is húztam. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Sem a főszereplő alakjával, sem a történettel. Főleg az utóbbival. Ahogy ebben a kötetben írja az előszóban Horváth Antal Balázs, hogy Zagor eredetileg vadnyugati figura, az eredeti olasz kiadója, a Sergio Bonelli…

Mauro Boselli – Maurizio Dotti A mocsárban született – Delta Blues   Igencsak lemaradtam a Dampyrok értékeléseinek a megírásával. De mostanában annyi képregényt olvastam, hogy az már önmagában is sok. Ráadásul ennek a képregény-mennyiségnek a nagy része, fumetti, olasz képregény volt. Annak a…

Nagyon utálom a nyavalygást. Persze, vannak helyzetek, amelyek nem megoldhatók saját erőből, de amik megoldhatók, azokat meg kell oldani. Nem csupán nyavalyogni felettük. Én három évet nyavalyogtam az első házasságom tönkremenetele felett, mire eljutottam a válásig. Mondjuk akkor el is…

Robert Merle regényei a kamaszkoromban kultikusak voltak. Elsősorban ez, az Állati elmék. De azonnali befutó volt a Védett férfiak és a Malevil is. Aztán a Két nap az életet is mindenki olvasta. Az Üvegfal mögött már adott okot a fanyalgásra. Az már csak hab a Merle-tortán, hogy hosszú évekkel…