Az elmúlt ötvenhat évem alatt volt egy pillanat, amikor kedveltem a szuperhősös történeteket. Úgy tizensehány éves lehettem, és drága Nagyikámék szomszédjában, a szomszéd csemetének, Tibinek volt egy nagy kupac, angol nyelvű Superman-je, Pókember-e és Batman-je. Kölcsönadott egy nagy kupaccal néhány…
Harry Harrison neve nekem eddig A technicolor időgépet jelentette. Még a blogom beindítása előtt olvastam, s a Molyos értékelésem annyira kurta, hogy fel sem másoltam ide. A kurtaságban annyit fogalmaztam meg, hogy, oké, olvasható, néha rötyögős, egyszer röhögős, de úgy különben időtöltésnek jó, de…