ÍRTA:   Luca Enokh – Stefano Vietti  RAJZOLTA   Guiseppe Matteoni    Hölgyeim és uraim, tessék, tessék, csak szépen sorban! Itt kezdődik a Dragonero, az olasz, fantasy fumetti! Tessék, tessék, tekintsék meg a rajzokat, olvassák a félművelt panelproli, Moha véleményét a kiváló sorozat első…

Sorra megtörténik, hogy „kilépek a komfortzónámból”, ahogyan manapságosan mondani kell, hogy mindenki értse. Ursula K. Le Giun regényével, meséjével, mijével is ez történt. Tudniillik A Szigetvilág varázslója fantasy. S mára mindenki tudja, hogy a fantasy nem az én műfajom.  Ami nem jelenti azt,…

Stefano Vietti – Alfio Buscaglia  AZ ÉLŐHOLTAK HORDÁJA  Luca Enoch – Luca Malisan   A SZARVAS KARMAI KÖZT    A Dragonero volt az a Sergio Bonelli Editore-sorozat, amelyikre a legkevésbé voltam kíváncsi. A fantasy mivolta miatt. Mert hogy annyira nem kötnek le a fantasy-történetek. Annyira?…

Írta: Stefano ViettiRajzolta: Walter VenturiSzínezte: Luca Dell'Annunziata Olvasni egyáltalán nem, de írni a Bonelli képregényekről már szinte unalmas. Talán azért, mert túl sok újat nem tudok mondani ahhoz képest, amit eddig leírtam róluk. Szinte hallom Szerelmetesfeleségtársam hangját, amikor…

Nem, Neil Gaiman és én mégsem leszünk barátok. Mint alkotó és olvasó. Ez már bizonyos. Több kísérletem is volt, hogy a keblemre öleljem, de valahogy mindig távol tartott magától, valamivel mindig elüldözött. Én ennek ellenére próbálkoztam, de rendre úgy éreztem, van valami... valami nem egyértelmű,…

Nagyon utálom a nyavalygást. Persze, vannak helyzetek, amelyek nem megoldhatók saját erőből, de amik megoldhatók, azokat meg kell oldani. Nem csupán nyavalyogni felettük. Én három évet nyavalyogtam az első házasságom tönkremenetele felett, mire eljutottam a válásig. Mondjuk akkor el is…

Sci-fi klasszikusok képregényben 2016/5. Próbálom felidézni, melyik volt az első Fazekas Attila képregény, amivel találkoztam. De nem nagyon sikerül. Leginkább a Támadás a Föld ellen-re gyanakszom. Vagy A kiberneroszok tündöklése és bukásá-ra. Vagy... Sorolhatnám.  Megvan! Megvan! A…

Utazások Erondáron átÍrta: Stefano ViettiRajzolta: Giuseppe De Luca, Marcellp Mangiantini, Gianluca Gugliotta A sötétség kapujaÍrta: Stefano ViettiRajzolta: Manolo Morrone, Gianluca Pagliarani  Az úgy volt, ahogy máshogyan nem lehetett, és ahogyan már nem egyszer elmondtam. Bizony! A könyvtárban…

Rákaptam a képregényekre. Mindig szerettem őket, bár nem garmadával, hanem jócskán válogatva, de mostanában többet olvasok mint valaha. Néha vígasztalom magamat, hogy nem pusztán azért olvasok mostanában több képregényt, mert egyre felületesebb vagyok, nehezebben összpontosítok, hanem valami más,…

Hol is kezdjem, mondd csak? Annyira nem szeretem a fantasyt. Ezt már mondtam máshol. Azért nem, mert viszonylag unalmas. Nem cselekménytelen, hanem a visszatérő alakok, lovagok, varázslók, trollok, törpék, egyebek és mindenek, viszonylag kiszámítható sémacselekmény, és így tovább. A műfaj imádói…

Mauro Boselli – Luca Rossi Kezdem utolérni magamat az olvasással és az értékelések írásával is. Na, jó, annyira nem, de mintha lenne fény az alagút végén... Minden lelkiismeret-furdalásom ellenére a Dampyr-ból több kötetet olvastam el mint jelenleg kellett volna, így az értékeléseikkel jócskán…

Van abban valami lélekmelengető, amikor írók keresnek meg, hogy írjak a könyvükről. Pláne, amikor másodszor is megkeresnek. :-D Ez persze jobbára akkor történik meg, ha az első könyvvel és az arról írt értékeléssel mindketten elégedettek vagyunk. De éppen a napokban esett meg, hogy lehúztam egy…

Valahogy egyre mélyebb bennem a viszolygás a véres, cafrangos, mócsingos, darabolós, világmegváltós történetek ellen. (Mondjuk tegnap este láttuk a dán Anders Thomas Jensen filmjét, a Zöld hentesek-et. A főszereplő a végtelenül unszimpatikus, de minden szerepében briliáns Mads Mikkelsen. Nos, ez…

Nem először, de sokadszorra ismétlem magamat, de hátha valaki még nem tudja, s így neki nem unalmas két dolog.  Az egyik az, hogy néhány szerző megkeresett már: nem írnék-e a könyvéről? Eddig egytől-egyig elsőkönyvesek voltak. Kezdetben volt bennem vonakodás. Mert szeretek magamnak olvasni, és…

Ha már Pratchett Egy időben valamiért azt gondoltam, tudatlanul, információhiányosan, hogy Terry Pratchett egy tucat-fantasy író, a fantasy sablonjaival, sablon-alakjaival, szokásos történeteivel. Már nem is tudom, hol, mikor, minek hatására következett be a változás. Azt tudom, hogy A mágia színe…