> Mondhatnám, hogy friss meleg az első két kötetről szóló beszámolóm is, olvasd azt el, és mindent tudni fogsz, de azért az csalás lenne. Viszont mert friss meleg az első két kötetről szóló véleményem/élménybeszámolóm, azt mondom, ha eddig nem tetted, olvasd el a 2 in1 értékelésemet. Már…

Azért most koppant a fejem a laptop billentyűzeten. Lustaságból ki akartam másolni a szerző nevét, a könyv címét a Molyról. Beütöttem a könyv címét a keresőbe. Erre KÉT könyvtalálatot adott ki, két különböző címen. Az egyiket már olvastam. De az nem ez a A kártyás asszony volt. A másik könyv…

Írta:  GIAN LUIGI BONELLI Rajzolta:  AURELIO GALLEPPINI  Sokadik Tex képregény-értékelésem. A Classic sorozatból is a negyedik. Mit újat tud adni, mondani egy sokadik ugyanabból a sorozatból képregény? Bátran és bizton mondom: semmit.  Ez a semmi kétféle lehet. Lehet, nem is kell újat adni,…

Ez is amolyan szembe-jött-a-könyvtárban-darab. Bár már nem tökéletesen ismeretlenül: két éve az első, magyarul megjelent része, a Trauma Team már a kezemben volt. Ott ezt-azt leírtam, többek között a képregény címéről, a cím értelmezéséről. Azt most nem ismétlem meg, hiszen csak egy kattintásra…

Vagy a szemem lett élesebb, vagy feltűnőbb a változás, de ahogy kinyitottam az Asterix és a griff-et, kábé egy órája, azonnal feltűnt, hogy már nem az eredeti szerzők alkotásával van dolgom. Örömöm. Közös röhögésem.  A ténnyel, hogy megjelent az új Asterix-füzet ismét szinte véletlenül futottam…

Az elmúlt hetem olyan kis kedvetlen hét volt. Még olvasni sem igazán volt kedvem. Illetve valamiért semmi sem kötött le igazán. Három könyvet is félbe hagytam érdeklődés híján. Ezt a rabbiról szóló krimit aztán nem.  Stílusosan az Olajág Otthonok egyik könyvespolcán találtam. Azért stílusosan, mert…

Egyre több képregény van a Szabó Ervin Könyvtár központi épületében. Én ennek nagyon örülök. Akkor is, ha a döntő részét a kezembe sem veszem. A Marvel és a DC-univerzum nagyjából hidegen hagy, a Hellboy-ból elég volt, amennyit eddig olvastam, a mangák nem érdekeltek soha (egy kivétel éppen a…

Soha nem fogott meg a mangák világa. Nekem valahogy pont annyira tökre egyforma mind, miképpen azon a híres mémes-fotón, amin egy nagy kupac kínai van, és a szöveg arra buzdít, mondjuk meg, ki a gyerek, ki a felnőtt, ki fiú, i a lány, ki a férfi, ki a nő... Szóval nekem az összes mangában…

Írta: Tiziano SclaviRajzolta: Corrado Roi Ahogyan írtam az eredetileg gyalázatos minőségben élesített, előzőleg olvasott Dylan Dog-kötet értékelésében (ha két olvasóm nem hívja fel a figyelmemet, hogy gyakorlatilag olvashatatlan a bejegyzés a helyesírási és elírási hibák miatt, még most is égnék…

– Nézd csak, mit találtam itt, a könyvtárban! – mutatott egy könyvet lelkesen Laci, munkahelyem egyik szakácsa, aki marha finoman tud főzni, ha van hozzá kedve, s akivel szoktunk beszélgetni az irodalomról. John Sandford egyik könyve volt a kezében. Nem ez.  Jobbára Laci szokott nekem ajánlani ezt…

Ha a Nem kell mindig kaviár szóba kerül, ha egyáltalán, akkor mindenkinek az 1977-es, az egykori NSZK-beli sorozat jut eszébe. Amiből e szövegtől balra is láthatsz egy képkockát az alapmű könyv borítóján. Rajta, ugye a főszereplő, a Thomas Lieven-t alakító Siegfried Rauch, az NSZK hetvenes években…

 Benyák Zoltán  ismét megkeresett, írnék-e az új könyvéről. Nagyon örültem a megkeresésnek. Az előző két könyvéről is írtam. Szokásom szerint nem feltétlenül méltatást, hanem a a blogom alcíme szerint: „Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. szátad negyedéről”. Vagyis…

Kényesen, finnyásan válogatok az utamba eső képregények között. A szuperhősös amerikai ízű csihi-puhik egyre hidegebben hagynak. Még Batman Jokere úgy, ahogy, de egyébként teljesen simán nem érdekelnek. Még a Frike Comics Fantasztikus Négyese sem tudott igazi érdeklődést kicsikarni belőlem.…

Most mondjam megint? Mondom: ismét egy olyan olvasás, ami teljesen ad hoc érkezett. Azt viszont a szokásos úton tette: egy óbudai könyvmegállóban való körülnézéssel. (Mindig azt írom: óbudai. Miközben máshol még nem is találkoztam ezzel az utcai könyvszekrénnyel. Igaz, intézményekben, például a…

A Klasszikusok képregényben című sorozat magyar nyelvű kötetei 2010–2011-ben jelentek meg a Ventus kiadó gondozásában. Egységes dizájnnal, remek borítókkal, jó szerkesztésben, felemás eredménnyel.  A sorozat alapötlete nagyon a helyén volt, de sajnos a kivitelezés nem sikerült annyira…