Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Szilvási Lajos: És mégis őrizetlenül

Miképpen döntsön egy fiatal felnőtt, ha egyszer van ez a pillangóhatás?

2024. március 11. - Mohácsi Zoltán

Továbbra is azt mondom, Szilvási nem a kedvencem szerzőim egyike. De valahogy úgy vagyok vele mint Stephen Kinggel: egyszer s mindenkorra képtelen vagyok leszámolni vele. Azért, mert alapvetően jól ír, érdekes dolgokról. De ami Kingnél az idióta témaválasztás, az Szilvásinál a rejtett…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke 48. – A ​Daltonok nyomában

Eredeti történet, és tényleg arról szól, nem többről, ami a címe

Ahogyan az előző füzet, a Rantanplan Bárkája értékelésében írtam, most egyszerre két Lucky Luke jutott el hozzám. Információhiány miatt. (Nem tudtam, hogy megjelentek.) Az és ez. Szerencse, hogy kettő jött. Mert amit ez kiolt, az felgyújtja.  Pedig ezt az epizódot az eredeti, két klasszikus szerző…

Tovább

Jul – Achdé: Lucky Luke 47. – Rantanplan Bárkája

Meglepően aktuális, és meglepően nem feltétlenül polkorrekt vadnyugati történet

  Mivel csak a Lucky Luke magyar oldalán nézegettem néha, van-e új szám, ezért lemaradtam erről a 47-ről. Mert az oldal már nagyon régen nem frissült. De mint látható, nem végleg maradtam le az új Lucky Luke füzetekről. S így legalább egyszerre két szám is érkezett, már itt toporog…

Tovább

Georgij Martinov: Támadás ​a Föld ellen

Egy másik, nem ideológiamentes, de bájosan rejtélyes, sokfajú szovjet sci-fi

Gondolj bele, mennyre elkaphatott a retró sci-fi-feeling gépszíja, ha egy könyv közbeiktatásával egymás után kettőt is elolvasok ugyanattól a szerzőtől! Mi több, olvasnám a harmadikat is, de hiába néztem át az összes könyvespolcot, egyszerűen nem lelem... Az előző könyv A Föld nővére volt,…

Tovább

Georgij Martinov: A ​Föld nővére

Egy hatvanöt éves, nagyon klassz kis Vénuszos sc-fi: béke, barátság

Évek óta a polcomon van ez a könyv, a szerző másik két, magyarul megjelent regényével együtt. Eddig egyiket sem olvastam. Pedig a háromból egyet Szerelmetesfeleségtársam adott a kezembe a Római téri könyvmegállónál: „Te szeretni szoktad az ilyeneket!” Nagy becsben tartom azokat a könyveket, amiket…

Tovább

Tex Classic 4.: Totem a sivatagban – A sabinák varázslója – Az aranyváros

Vadnyugati fantasztikum, misztikum, de Texnek még ez is jól áll!

Írta:   GIAN LUIGI BONELLI   Rajzolta:   AURELIO GALLEPPINI    FRANCESCO GAMBA   Ahogyan az előző Tex-értékelésemben a Tex Classic 2-ről írtakban mondtam, nem ismétlek már meg alapdolgokat e képregény-sorozattal kapcsolatban Arra kérlek, ha érdekel, miről is van szó, kattints az előző…

Tovább

Tex Classsic 2.: Navahó vér – Pikk ász

Ismét két klasszikus, immár roppant élvezetes Tex-sztori

Írta:     GIAN LUIGI BONELLI   Rajzolta:   AURELIO GALLEPPINI    A Tex a Sergio Bonelli Editore legrégebbi kiadványa. 1949-óta jelenik meg. Persze akkor nem az volt a formátuma mint ma. Kezdetben csak néhány képkockát jelentett a sorozat közlése, egy csíkban. Ahogyan Sebők Imre munkái is…

Tovább

Alfred Komarek: Polt felügyelő sírdogál (Bűntények a pincesoron 1.)

Hát Polt felügyelő nem belebotlott egy gyilkosságba, amiről csak ő hiszi, hogy az az?

Nesze nekem! Képet kerestem ehhez az értékeléshez,      és amire rányitottam, az alatt a cikk közölte, hogy e könyv szerzője, ALFRED KOMAREK NÉGY NAPJA, 2024. 01. 27-ÉN ELHUNYT.      Nyugodjék békében!     A múlt héten vettem le a polcról, és tettem a hamarosan olvasandók közé ezt az első…

Tovább

Harry Kemelman: A ​rabbi vasárnap otthon maradt (Rabbi-könyvek 3.)

Amerikai zsinagógai kavarás, aztán meghal valaki: vallásos krimit olvastam

Az elmúlt hetem olyan kis kedvetlen hét volt. Még olvasni sem igazán volt kedvem. Illetve valamiért semmi sem kötött le igazán. Három könyvet is félbe hagytam érdeklődés híján. Ezt a rabbiról szóló krimit aztán nem.  Stílusosan az Olajág Otthonok egyik könyvespolcán találtam. Azért stílusosan, mert…

Tovább

Mario Vargas Llosa: Pantaleón ​és a hölgyvendégek

Mindenek mozgatója, oka a testiség és a hatalom. Panteleón feladata a szex megszervezése

Mario Vargas Llosa műveivel bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert Vargas Llosa csudajó író. Másfelől tud nagyon közönségesen pornografikus lenni. De a közönségességében is irodalmat csinál. Tagadhatatlanul dél-amerikai irodalmat. Konkrétan peruit. De emiatt nem kell ám azonnal Márquez-re, meg a…

Tovább

Kit Carson

Egy valós, vadnyugati csodahős sosemvolt kalandjai képregényben

Tegnap írtam, hogy könyvtárban voltunk Szerelmetesfeleségtársammal. Azt nem mondtam, hogy ezt a képregényt is ott találtam. Amikor a kezembe akadt, dobogó szívvel kaptam le a polcról, mert azt hittem, egy olyan Texi-kötet, amiről még nem is hallottam. Erről majd később többet.  Hát nem az. Nem…

Tovább

Kondor Vilmos – Kalászi Benjámin: Budapest novemberben

Egy regényciklus utolsó kötetének képregénye. Összefoglalása. Valamicsodája.

Könyvtárban voltunk. Csomó minden jött velem, velünk. Többek között ez a nyúlfarknyi képregény-füzetke is. Annyira nyúlfarknyi, hogy hazafelé a 9-es buszon, végig is olvastam. Nem kellett hozzá az egész út, a Kálvin tértől a Bogdáni útig. Nem csupán vékony, kevés a szöveg is benne.  Nagyon…

Tovább

Némely legjobb olvasmányok a 2023-as évből

Semmi objektivitás, mindent a csupasz hedonizmus miatt olvastam most is, egész évben

  Az élet nem élet  könyvek és olvasás  nélkül.     2023-ban  sem mondott ennek semmi ellent.    Pedig a mennyiség és a maradandóság semmiféle értékelhető arányt nem mutat: szinte egyáltalán nem kamatoztatok az olvasásból semmit. Se nem fejlődőm, se nem bóvül a tudásom, se nem tágul a…

Tovább

Mauro Boselli – Stefano Andreucci: Tex – A bosszúálló

Vadnyugat, gyilkosság, profi bosszú, gazember-e, aki az?

A Tex olasz képregény-sorozat. Az első száma 1948-ban jelent meg. Azóta meg folyamatosan, és a mai napig százezrek olvassák világszerte. A sorozat gazdája eredetileg a Sergio Bonelli Editore nevű kiadó, amelynek roppant gazdag a palettája főhősökben. Igen sokat írtam már a kiadványaikról. Dragonero…

Tovább

Stephen King: Cujo

Szerintem King még a megvadult konzervnyitóról is jól írna. Nem hogy egy megvadult kutyáról...

Unos-unt (de annyira, hogy már én is unom, de azért a rend kedvéért) refrén: nem szeretem igazából Stephen King könyveit. Ehhez képest jó párat olvastam már. És rendszertelenül rendre a kezembe kerül ez-meg az tőle.  Az ellentmondásnak egyszerű oka van: King fantasztikusan ír, jobbára semmitmondó…

Tovább
süti beállítások módosítása