Ofi barátom már említette néhányszor John Grisham nevét:– Nagyon jó bíróságos, ügyvédes, bíróságos könyveket ír!Eddig nem volt bennem annyi érdeklődés, hogy bármelyik kötetébe belefogjak. Az úriember képtelen rövid regényeket írni, az összes műve féltégla. A pereskedős igényeimet pedig teljesen…

Miközben azt vallom, hogy a nem mindennapi személyiségű emberek valójában roppant fárasztóak a mindennapokban, mégis azon kapom magamat, hogy mindig voltak körülöttem olyan emberek, akik nem voltak mindennapiak, és roppant közel álltak hozzám.  Nem azokról beszélek, akik deklarálják, hogy ők…

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha egy Wmitty nevű felhasználó nem tesz engem helyre Az erőd című Zorád-Hernádi képregényről írt értékelésem alatt. De helyretett, s ezzel eszembe juttatta, hogy a jelen írás alanya időtlen idők óta itt van a polcomon. Olvasatlanul. Immár olvasottan.  Az történt…

Nos, ilyenkor vagyok igazán zavarban: amikor olyan könyveket olvasok, amelyek már irodalomtörténeti közhelyek, közismertek, filmfeldolgozásaik vannak, és így tovább! Mert vajon micsuda érdekességet, pláne újdonságot lehet elmondani az ilyen szerzők ilyen könyveiről? Nyilvánvalón semennyit sem. S…

Erle Stanley Gardner-rel kamaszkoromban kezdődött a szimpátiám. Nagyjából mit sem tudva arról, hogy ki méltán híres és ajánlottan olvasandó krimiszerző, egyedül Agatha Christie neve mondott valamit, egyszerre csak belevettem magamat az Albatrosz és a Fekete Könyvek sorozatba. Szinte válogatás nélkül…