Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Diabolik – Fekete gyűjtemény II.

Az ellentmondásos gazember, aki öli a rosszakat, de ingatag kapcsolatban együtt dolgozik a rendőrséggel

2022. május 30. - Mohácsi Zoltán

  Nos, túl sok képregényt olvasok. Kicsit vissza kellene térni a szépirodalomhoz. De rendre jön valami, ami a kezembe erőlteti, fészkeli, kényszeríti magát. Aminek képtelen vagyok ellenállni.  Itt van ez a Diabolik is. Hallottam róla, láttam borítókat, de kicsit sem érintett meg a létezése.…

Tovább

Dampyr 8.: Az ördögi vászon (+ Magnus gróf)

Az egyik legjobb „Dampyrˮ-kötet, annyit mondhatok!

Magnus gróf (Dampyr 17.)Írta: Mauro BoselliRajzolta: Marco TorricelliAz ördögi vászon (Dampyr 18.)Írta: Maurizio ColomboRajzolta: Luca Rossi Mostanában rengeteg képregényt olvastam. Így alakult. Jól alakult. De sokból is megárt a jó! A blogom kezd képregény-bloggá alakulni. Ami nem baj, csak…

Tovább

Dampyr 3.: A csontvázak partja (+ Tiltott terület)

Emeljük a téteket: legyen hát két alvilági úr, akikkel a dampyréknak küzdeniük kell!

Mauro Boselli – Maurizio Dotti Marhaság a köbön! Blődli! De komolyan! Ezerszer mondtam: nem szeretem a horrort. Azt is elmondtam, miért: alantas ösztönökre épít, a félelemre, a borzalom kívánására (mármint ha mást ér), a rettegésre, a babonára és a legendákra. Sosem szerettem a trancsírt, a…

Tovább

Dampyr 1.: A velencei baba (+ Kísértetkórház)

A vámpír- és a kísértetkastély-klisé remek kitágítása, még remekebb rajzokkal

  A VELENCEI BABA  Írta: Samuel Marolla – Mauro Boselli            KÍSÉRTETKÓRHÁZ   Írta: Diego Cajelli – Samuel Marolla Rajzolta: Alessio Fortunato --------------------------------------------------------------- Utolértem magamat a magyarul megjelent Dampyr-képregények beszerzésével: ez a szám…

Tovább

Dampyr – Különszám 1.: Az eltűnt idő könyve

Egy sok tekintetben meghökkentőn újító Dampyr-történet

  CLAUDIO FALCO – FABIO BARTOLLIN  I Ugyan nem tudom, mi értelme van a Dampyr esetében egy különszámnak, különösen, hogy a sorozat minden kötete egy komplett történetet tartalmaz, de fogadjuk el, hogy szükség van erre a megjelölésre. Tehát a kezemben a Dampyr magyarul megjelent első…

Tovább

Dylan Dog – Dampyr

Vajon mire jut két olasz képregényhős fúziója?

Írta: Mauro Boselli – Bruno BrindisiRajzolta:Roberto Recchioni – Giulio Antonio Gualtieri – Daniele Bigliardo Karácsony másnapja van. Szerelmetesfelségtársamtól kaptam több kiló Dampyr-képregényt. Egy híján az összes hiányzót. Azt az egyet azért nem, mert ahol megrendelte a többit, az az egy ott…

Tovább

Dampyr – A sötétség gyermeke 1/5. – Fekete ​mágia

Sorozatgyilkos az egyetemeken, avagy egy könyv irtóztató hatalma

Mauro Boselli – Maurizio ColomboNicola Genzianella Az a helyzet, hogy még mindig nem unom ezt a Dampyr-dolgot. Pedig a vámpírosdit, túlvilági szörnyesdit egy fikarcnyival sem kedvelem jobban mint eddig. Annyi borzalom, szörnyűség van a világban, hogy fel nem foghatom, minek tetézni a valóságot…

Tovább

Dampyr – A sötétség gyermeke 1/5. – A kőhíd alatt

Prága, te csodás otthona alkimistáknak és a gólemnek!

Mauro Boselli – Luca Rossi Kezdem utolérni magamat az olvasással és az értékelések írásával is. Na, jó, annyira nem, de mintha lenne fény az alagút végén... Minden lelkiismeret-furdalásom ellenére a Dampyr-ból több kötetet olvastam el mint jelenleg kellett volna, így az értékeléseikkel jócskán…

Tovább

Dampyr – A sötétség gyermeke 1/4: Vérvörös szonáta

Száguldva maradunk Keleten: Oroszországba megyünk vámpírvadászni

Maurizio Colombo – Maurizio Dotti Olvasnom kellene már a Benyák Zoltán által átküldött fantasy-könyvet is, ha már druszám olyan kedves volt és gondolt rám! A könyv megjelenése után, a marketing kellős közepén bevállalta, hogy ajánlót nem, csak véleményt fogok írni róla. (Azóta, tegnap megírtam,…

Tovább

Dampyr – A sötétség gyermeke 1/3.: Tengerparti ​fantomok

A dampyr története klasszikussá válik. Ha máshogyan nem, a történetének a hangulatában

Mauro Boselli – Luca Rossi Á, a fenébe, már önmagában sem bízhat az ember! De most komolyan! Nincs megbízhatóbb ember nálam, aztán nézd, mi történt már megint! Miközben blogomszerte közismert, hogy nem szeretem a horrort, a vámpíros történetektől meg egyenesen a hideg ráz. Erre mi esett meg…

Tovább

Dampyr – A sötétség gyermeke 1/1-2.: A sötétség gyermeke – Éjjeli horda

Dampyr frenetikus bemutatkozása a délszláv háborúban, magyar szereplőkkel

Mauro BoselliMaurizio ColomboMajo Az előző Dampyr-értékelésem elolvasása után (ami a sorozat második kötetéről szólt, és aminek az első oldala, Budapest-látképével azonnal levett a lábamról) Szerelmetesfeleségtársam elkérte tőlem a könyvet, hadd nézze meg a rajzait, mert: – Olyan jól írtál a…

Tovább

Dampyr 2.: Transylvania Expressz (+ A hét város rejtélye)

A történetet felejtsd el gyorsan! De a képeket nem fogod, garantálom!

   Mauro Boselli – Majo    Nos, ez a képregény azok közé tartozott, amelyekből most semmiképpen sem akartam hazahozni egy darabot sem a könyvtárból. Unom a csihi-puhit, a vér fröcsögését, az egykaptafa fantasyt, a szuperhősöket, a sorozatgyilkosokat, az ezoterikus lényeket. a vámpírokat,…

Tovább

Dylan Dog – 9. Morgana – A halálon túl

Egy zombi-álomtörténet és egy Halál-alkus sorozatgyilkosos líra

A Dylan Dog előző száma, a nyolcadik, azzal a Boszorkányüldözéses, konzervativizmus gyűlölttel, a tömbösített lefasiztázással eléggé kiakasztott, kedvemet szegte a sorozattal kapcsolatban. De ha már kihoztam a könyvtárból ezt a kilencedik füzetet, úgy voltam vele, legyen, hátha ez igazi rémálmas…

Tovább

Dylan Dog – 8. Éjfél után (+ Boszorkányüldözés)

Egy roppant szórakoztató és egy nagyon buta ideológiai történet

Ja, aha, megint a rémálom-nyomozó. Az előző füzet mássága után kíváncsi voltam, milyen az, amikor valóban rémálom-nyomoz. A helyzet az, hogy ezzel a kötettel ismét sikerült némileg mellényúlnom a könyvtárban. A két történet közül az első sorozatgyilkosos, semmi túl-, más- és egyéb világ, de a…

Tovább

M. Eller: A láthatatlan professzor

Az, hogy ez az ötödik újraolvasása e könyvnek, önmagáért beszél!

Most tényleg, semmi okom nincsen rá, miért vágnálak át? Egyáltalán nem mondok valótlant, ha azt mondom, nagyon ritkán olvasok el könyvet többször. Nem állítom, hogy ne lenne rá példa, de egyáltalán nem hemzsegnek a duplaolvasásos kötetek körülöttem.  Gondolkodtam egy kicsit, mi az, aminek a minimum…

Tovább
süti beállítások módosítása