Az élet nem élet  könyvek és olvasás  nélkül.  

  2023-ban  sem mondott ennek semmi ellent. 

Pedig a mennyiség és a maradandóság semmiféle értékelhető arányt nem mutat: szinte egyáltalán nem kamatoztatok az olvasásból semmit. Se nem fejlődőm, se nem bóvül a tudásom, se nem tágul a ugrásszerűen a szemléletem. 

Egyszerűen az élvezet kedvéért olvasok. 

Annyira emlékszem Toma arcára és mondatára, hosszú évekkel ezelőttről, ott,Palika sörözőjében ülve: 
– Nem olvasok csak fantasyt és krimit. Az érdekel, leköt, minden más untat: nyavalygás, szenvelgés, küszködés. Egyáltalán nem kötnek már le ezek, és meg sem próbálok úgy tenni, mintha érdekelne. Műveletlen bunkó maradok! – nevetett nagyot, és jókorát húzott a söréből. 

Akkor nem értettem vele egyet, de megértettem őt. 

Mostanság a képregények teszik ki az olvasmányaim legalább felét. Vagyis a nézeteim és a gyakorlatom köszönőviszonyban sincsen egymással. Bort iszok és arról is írok. Mert a képregényeken túl sem éppen az aktuális,minőséginek mondott szépirodalom, tényirodalom, történelmi művek sorakoznak az olvasmánylistámon. 

Nincsen ennek semmi különösebb oka. Keresgélhetném, de nem hogy téged, még engem sem érdekel igazán. Visuont az alábbi válogatás a 2023-ban olvasottakból hangsúlyosan alátámasztja, amit mondok. Vagy inkább fakad belőle. Még inkább visszatükrözi a valóságot. 

Eh, nézzük tehát, mik is voltak 2023-ban, az unokám, Lili életének második évében a legjobb könyvek, amik a kezembe kerültek! A sorrend nem tükröz sorrrendiséget. Pusztán visszafelé menve az időben, kimásoltam a linkeket. S fontos: meg sem próbálok naprakész lenni. Egyáltalán nem dacból, olvasom, ami elém kerül és érdekel, ami szembejön és ami a polcaimon van 

*

  Korcsmáros Pál: Mikrotánia és az űrhajótöröttek  

Igazi kuriózum ez a kötet, amely az ismert és a mai napig nagyon kedvelt grafikus, alkotó sci-fi témájú képregényeit gyűjtötte egy csokorba. Ezek szerint nem volt neki túl sok, de szerencsére egy kötetnyi azért csak összejött. Nem mondható, hogy az összes történet telitalálat, de az igen, hogy különös élmény a nem megszokott Korcsmáros rajzokkal találkozni. Szerencsére Korcsmáros így is, másképpen is teljesen szerethetően Korcsmáros. A könyvvel szembeni tipográfiai fenntartásaimról egyáltalán nem a remek rajzoló tehet. 

  Thierry Baudet: A ​Covid rulett

Nem mondom, hogy örülök, hogy én megmondtam, de megmondtam. Ha nem is ennyire részletesen, nem ennyi háttérinfóval, és nem ezekkel a következtetésekkel. De a második pillanattól fogva gyanús volt az egész. Meg értelmetlen. Meg háttérszagú. Végképp akkor bújt ki a szög a zsákból, amikor közhírré tétetett minden vármegyében, hogy az oltatlanok az okai annak, hogy még nem sikerült teljesen megfékezni a Legnagyobb Gyilkost. Akkor fogtam fel, hogy ez nem más, mint egy főpróbája az eljövendőknek. A könyv remek összefoglalása annak, mi is történt itt, mivel etettek két évig mindenkit, és mi jön még a nyakunkba, erre a világra. Nem vidám, nem reménykeltő, de érdekfeszítő olvasmány. Hogy egyenek patkószöget mind-mind a világ nagyurai! 

  Delia Owens: Ahol ​a folyami rákok énekelnek  

Az év végi komfortzónából-kilépés tanulságos esete. Nem beszélve arról, hogy meg is érte lépkednem. Még akkor is, ha pontosan meg nem tudnám mondani, mi is fogott meg annyira ebben a krimi-szerelmes-fejlődésregényben. Minden bizonnyal az, hogy mindez egyszerre, s ráadásul úgy mindez, hogy semelyik témának, nem lóg ki a lólába. S nagyon nem mellékes, hogy a történet is nagyon jü, érdekes, és izgalmas. Ráadásul remekül sikerültek a karakterek is. És még csattanó is van a végén. 

  Lissák György: Ókori szerelmek  

Leírtam az értékelésemben: Lissák György történelmi regényének mind a témája, mind a stílusa az elevenembe vág: a (még?) kiadatlan novellás kötetemmel mindenben teljesen összecseng. Ahogy leírtam nincs jogom ne szeretni. De amikor dicsérem, szívem a kezemre, nem önmagamat dicsérem: a regény remekül festi le az elfeledett kort, a perzsa birodalom világát, s benne az egykor jóképű, nőfaló, mindvégig gazddag ifjúból lett eunuch sorsát,pályafutását, miképpen lesz a pénzes kereskedőből, kiherélt rabszolgává, majd a világ urává.

  George R. R. Martin: Tuf utazásai  

Ha R. R. Martin, akkor persze, hogy a Trónok harca. Eddig. Nem tudtam, amíg ez a kötet a kezembe nem került, hogy a fantasyszerző sci-fi könyveket is írt. Márpedig a városnyi, több kilóméternyi űrhajót lenyúló, nem jóképű, kopasz, nem akcióhős, de erkölcsös galaktikus kereskedő Lem-stílusú, de nem plágium történetei számomra sok tekintetben überelték a Trónok első három kötetét is. Bár tény, teljesen más világ, más stílus. De engem legalább annyira szórakoztatott. S nem csak azért, mert Lem-et nagyon szeretem. Ja, ha Lem, akkor a Kiberiádára és Ijon Tichy történeteire gondolj. De ismétlem: nem plágium, nem stíluslopás!

  Shlomo Sand: Hogyan ​alkották meg a zsidó népet?  

Zsidó nem fog antiszemita könyvet írni. Aki erre számít azt vaskos csalódás fogja érni. De aki elovassa a könyvet, az sem lehet antiszemita, mert az derül ki belőle, hogy nincsen tárgya az antiszemitizmusnak. Ahogyan írtam, a szerző: „Gyakorlatilag megkérdőjelezte a zsidóság ősiségét, a bibliai korokból való származását, és az egységes genetikáját.” Ha erre sem kapod fel a fejedet, akkor ugyan mire tennél ilyet? Nagyon fonots: sem ennek a könyvnek, sem a kettővel alábbinak nincsen semmi köze a jelenlegi közel-keleti helyzethez. De még az elolvasásuknak sem. 

  Jiří Marek: Autómesék  

A cím csak félig igaz. A rengeteg kép és a könyv formátuma ellenére ez nem mesekönyv. De tény, ami való: a történetek egytőll egyig autókról szólnak. Illetve autósokról. Mert ne is egyfajta Verdáknak képzeld el a tartalmat! Bár az sem vonható kétségbe, hogy vannak mesei elemei is.: van benne tündér, manó, öreg varázsló, varázslók, van benne beszélő, gondolkodó, cselekvő, repülő, érzelmekkel bíró autó... Vagyis,látod, mégis teljesen mesés! Van itt répa-mese adaptáció, meg Jancsi és Juliskás is, meg sokkívánságos aranyhalas is. Marek nem meséket írt, hanem mesés külsőségekbe öltöztetett szatírákat, s szatírába öltöztetett társadalomkritikát. Sőt, olykor még rendszercsipkedőset is. Meg erkölcsi intelmet. A tündérmeséje is kiforgatott. 

  David Duke: A zsidó szupremácizmus  

Máris itt van a fenti zsidó történész ellenkönyve. Vagy kiegészítése. Mert bár Sand szerint a zsidóság nem az, aki vallja magát, aminek általánosan vallják, kétségbe vonhatatlan, hogy a zsidóság létezik. A szerző múltjában vannak megkérdőjelezhető, felháborító elemek, de ebben a könyvben nem az ő múltja a fő kérdés. Amit mond, tengernyi forrásmegjelüléssel támasztja alá. S azt mondja, ami sokak szerint összeesküvés-elmélet: a világot a zsidóság vezető rétege tartja a kezében, értve ez alatt elsősorban az amerikai zsidóságot, amely feltétlenül támogatja  Izrael államot. Nem kicsit azért, mert Duke állítása szerint a zsidóság teljes mértékben átvette Amerika irányítását. 

  Jiří Marek: Boldogkor  

Talán minden elmond erről a könyvről, hogy gondolkodás nélkül odatettem az 1984 és a Szép új világ mellé, és már olvasás közben is tudtam, a kedvenceim közé került. A két viszonyítási alap, Orwell és Huxley regénye az agymosással, a diktatúrákkal foglalkozik. Más-más módon, módszerrel, eszközzel. A kettőből talán Orwell alkotott idézhetőbbet, mélyebbet. S mert ezek a viszonyítási alapok, adja magát, hogy Marek jelen regényének is hasonló a témája. A könyv 1972-ben jelent meg. Cseszlovákiában. Vagyis a kommunisták diktatúrájának egyik országában. S Marek megfejeli a diktatúra-témát egy mára nagyon aktuálissá vált témával, a mesterséges intelligenciában, az androidok létrehozásában rejlő veszélyekkel. 

  Kiss József László: Talán Pista  

Ez a könyv kamaszkorom óta az egyik kedvencem. Kiss József Lászó három könyvet írt csak. Sajnos. Ezt, a Talán Pistát, a kultikus Parancsolsz egy kézigránátot? és a Jó szelet, kapitány! című regényeket. A maga nemében mindegyik más és más, egyvalamiben azonban mind rokon: a beszólós, szójátékos humorban. A Talán Pista című könyvet a gyermekvédelemben dolgozó pedagógus meséli, és egy bentlakásos fiúintézmény mindennapjairól szól.. Az ottlakók csínyeiről, tréfáiról, emberségéről és esendőségéről. Azt hiszem, harmadszor vagy negyedszer olvastam újra. Kell ennél több? 

  Sal Endre: Mi, magyarok  

Az erről a könyvről szóló bejegyzésemet olvasták idén a legtöbben. Nem számítottam erre, de örültem neki. Nem azért, mintha különösebben érdekelne a blogom statisztikája (nyáron állítottam be a Google Analyticg-et, és azóta sem néztem rá), de akarva, akaratlan látom a blog.hu adott címek mellett megjelenő nézettségi mutatóját. S a bejegyzéseim esetében az ezres nagyságrend már kiemelkedőnek számít. Ebből levonhatnék tanulságokat, de eszembe sincsen ilyet tenni, túl messzire vezetne. A könyv címe adja a témáját is: van mire, kikre büszkének lennünk. Ahogyan a mottójául választott idézet is mondja: „„Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: az emberek és a magyarok.”

  Shalom Auslander: Rabbik ​és gojok  

Ismét egy zsidós könyv, ismét zsidótól, mint Sand esetében (csak ennek a szerzőnek nagyon furcsa neve van), de ez egészen más a műfaj. A könyv véletlenül került a kezembe, már ha vannak egyáltalán véletlenek, és rögvest ott kötött ki a kedvenc humoros könyveim sorában. Pedig, ha akarom, a könyv egy merő tépelődés a modern, nyugati társadalomban élő, elvilágiasodott zsidóság identitásáról. Csakhogy ez a tépelődés annyira mulatságos, hogy eszünkbe sincsen megorrolni rá, vagy zsilettpengéhez nyúlni empatikus fájdalmunkban. A könyv egyik mondata remekül meghatározza az egész hangnemét. Figyelj csak! „Az asszimilálódás az, amikor nem vagy többet zsidó, mint például Woody Allen.” 

  Edward ​Hallett Carr: Mi a történelem?  

A címben benne van a téma, sőt, tulajdonképpen a válasz is. A szerző történész, vagyis a mindennapi megélhetésének az alapjáról írta a könyvet. A kis kötet voltaképpen demisztifikáció. Mert Carr tulajdonképpen azt állítja, hogy a történelem mint olyan nem létezik, a történészek állítják elő, s mert a történészek emberek, az általuk előállított történelem a világnézetükből, a prekoncepcióikból és az ezek áltl befolyásolt szerkesztési elveiből fakad. Ha arra gondolok, hogy két ember kommunikációja a mindennapokban is mennyire elképesztően tud alakulni, simán hiszek Carrnak. Tegnapelőtti történet: üzleti beszélgetés, modern kor, monern eszköz, online, egymást látva, hallva. A két fél nem csupán egész másként értelmezett egy cselekevéssort, de egészen másképpen emlékezett mind az elhangzottakra, mind a történtekre. Amiknek nem volt történelmi távlata, csak hónapok áltak az együttműködés mögött. Mit várunk akkor több száz, vagy több ezer éves viszonylatban? 

  Tex – 1. A könyörtelen  

Aham, ahhoz képest, amit a bevezetőben írtam az olvasott képregények tömkelegéről, ez az egyetlen ami bekerült az éves legjobbak közé. A Sergio Bonelli Editore fumettijei közül nem a Tex a kedvencem. A Dylan Dog, a Dampyr és a Dragonero sokkal előrébb jár. Mindháromból olvastam idén, van, amelyikből tbbet is. S lásd, még ez a Tex-kötet került ide. (Volt egy másik is, de attól nem voltam túlságosan lelkes ) Szóval itt van ez az izig-vérig vadnyugati történet, remekebbnél remekebb rajzokkal: S tulajdonképpen mi kell még a jó szórakozáshoz? 

  Douglas Murray: Háború a Nyugat ellen  

A szerzőnek három könyve jelent meg magyarul. Tulajdonképpen mindhárom ugyanarról szól: miknt fog összeomlani a nyugati kultúra, ha nem változtat a szemléletén. Illetve, hogy miképpen akarják összeomlasztani a nyugati kultúrát. Az ember azt mondaná, hogy az ész megáll, de a helyzet az, hogy már megállt. Elég csak a parttalan migráció-támogatásra gondolni (egy ukrán menekült befogadása után 200 eurot kap a befogadó állam. Egy elutasított migráns után 22.000 euro büntetést kell fizetnie.). Vagy arra,hogy van már férfi sépségkirálynőnk. Vagy arra, hogy a férfiak által tervezett utak nőket ölnek meg. Vagy arra, hogy 2+2 már csak a korlátoltak logikája szerint feltétlenül 4! Murray ez esetben is olvasmányos, informatív, jó lényeglátó és kicsit sem polkorrekt. Így írja le a hülyeség minden racionalitásnak, természeti törvénynek, logikának ellene mondó háborúját a józan ész ellen. Amelyben az utóbbi jelenleg vesztésre áll. 

  Szabó Tibor Benjámin: EPIC 1. – Az ​első küldetés   

Nem zseniális, nem forradalmian újító, nem tükéletesen eredeti a téma, a problémafelvetése, mégis azt állítom: számomra az év egyik legmaradóbb olvasmányavá lett. Ezt az alcímet adtam a bejegyzésnek: „Világmegmentős, furcsa-iskolás, kiválasztottas, ősmagyaros akcióregény.” S nosza, ebben minden benne van. De tényleg! Jó, persze, van, amit nem mondok el, de tényleg ez a lényeg. Meg az, hogy emlékszem, amikor olvastam, nem tudtam abbahagyni az olvasását. Csak néha kellett. De elég gyorsan túl lettem rajta. Mármint: elég gyorsan elolvastam.