Ó, már hányszor elmondtam, de hátha a hányszorból egyszer sem olvastad: vannak írók, akik mindig ugyanazt a könyvet írják, ha egyet olvastál tőlük, akkor mindet olvastad. Nem ez a kunszt, hanem az, hogy mégis mindet olvasni akarod. Akkor is, ha nem mindegyik jó. Számomra ilyen író például Philip K. Dick. Vagy Rejtő Jenő. Vagy Vonnegut. Vagy Jonas Jonasson.
Holott az utóbbi tulajdonképpen megírt egy zseniális könyvet az ablakmászó százéves emberről, egy nagyon jót a matematikus analafabétáról, Meg még néhány kevésbé jót és rosszat. De mégis mindig felhajtom a könyveit, ha egy új megjelenik. (Hazudok, az egyik sehogy sem került még sorra. Nincsen indoka, miért, csak mert nem.)
Ezt a regényt Szerelmetesfelségtársam találta nekem a könyvtárban. Az újdonságnak számító sikerkönyvek-polcon volt. (Azt jelenti ez a státusz, hogy a kölcsönzőnek van két hete az olvasásra, és slussz!)
Nemrégen olvastam a százévesből százeggyé avanzsált ember újabb csalinkázását a világban, és ugyancsak húztam a számat már olvasás közben is, majd jól lehúztam a könyvet. Így elsőre nem is voltam túl lelkes SzFT „találmánya” miatt. De mert jó férj vagyok, nem mondtam neki, hogy akár, hanem azt, hogy hálás vagyok, hogy milyen figyelmes. Így nem hazudtam. Tényleg hálás voltam a figyelmességéért. Aztán a csalódást okozó, csalóka című Az írók titkos élete (ugyan miért a többesszám?) című regény képregény-adaptációja után egyből neki is veselkedtem ennek a Jonassonnak. Szorított a két hét. (Egyébként a képregényt is SzFT lelte, pedig nem is tudta, hogy könyvesboltban kinéztem magamnak, hogy el kellene olvasni. Mondom, hogy jól nevelt, figyelmes felségem van!)
És piszkosul nem bántam meg, hogy ennek veselkedtem neki!
AZ ALKOHOL ZAVAROS TERMINOLÓGIÁJA
Máris tisztázzunk valamit! Ugyan a könyv címében svédül is a PÁLINKA szó szerepel, de félrevezetés az egész!
Akkor kaptam gyanút, amikor a szereplők VODKÁNAK nevezték el, amit addig pálinkának hívtak. Még üvegcímkét is terveztek hozzá.
Pedig nagyon nem ugyanaz a kettő. Annyiban stimmel a hasonlatosságuk, hogy magas alkoholtartalmú ital mindkettő. De a pálinka gyümölcsökből készül, mikor milyenből, a vodka viszont elsősorban krumpliból, másodsorban cukorrépából. Vagyis a pálinka és a vodka nem váltófogalom. A magyar vodka szó egyébként így fest svédül: vodka. Franciául meg így: vodka. De még okcitánul is így! Gondoltad volna? Mondjuk németül meg így: wodka. Jakutul pedig egészen más: водка. Ööö... Nem is más, csak a betűk mások!
A pálinka csak magyarul pálinka. Mindenhol máshol brandy. Pedig a pálinka és a brandy sem ugyanaz, de ezeknek legalább az alapanyaguk részben ugyanaz: a brandy szőlőpárlat. Vagyis a közös metszet a gyümölcs.
S aztán, hogy miből is főzik a kérdéses nedűt: hát krumpliból. Vagyis vodka az, ahogyan ők elnevezték, és nem pálinka, ahogyan az írókám tálalta! Lám, lehet igazuk a szereplőknek a szerzővel szemben!
Na, akkor ezt tisztáztuk!
De van más is!
Bár a történet a tizenkilencedik században játszódik, kicsit sem és egyáltalán nem történelmi regény! Erről alább majd kicsit hosszabban is...
Na, ezt is tisztáztuk. És kint mégis este van...
FEJTSÜK FEL A TÖRTÉNETET!
A fülszöveg ezt mondja:
Jonas Jonasson, a kortárs svéd irodalom nagy szatirikusa új regényében tovább építi fonákuniverzumát. Ezúttal egy nincstelen zsellér, egy élelmes nyomdászmester, egy talpraesett lány és egy ostoba gróf szerteágazó történetét meséli el. A történetben fontos szerepet játszik a pálinkafőzés és maga a pálinka, amelyből az utóbbi, hol áldás, hol átok. A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt 20. századi körképe után Jonasson visszafelé lépdel az időben, hogy megmutathassa, az ember a 19. században nem volt sem jobb, sem rosszabb a 20. századinál. Hetedik regényét is ugyanazok a tulajdonságok jellemzik, mint az előző hatot: áradó mesélőkedv, maró szatíra, kíméletlen tisztánlátás, fergeteges humor és nem utolsósorban legyűrhetetlen életszeretet.
Itt is pálinka a vodka... Na, mindegy...
A fülszöveg szokás szerint igaz. és szokás szerint semmitmondó. Igaz, így legalább nem spoilerez el semmit, ahogyan azt a vacak fülszövegek rendszeresen megteszik.
Tény azonban, hogy a történetet nem egyszerű elmondani. Olyan kis szokásosan Jonassonos bohózat, félreértésekkel, személycserékkel, sok szereplővel, happy enddel.
Lássunk neki!
Az MI ismét remekelt, alíg bírtam a röhögésemmel.Ezeket a képeket sikerült kiszkanderoznom belőle. Már el sem mondom milyen meghatározásokat adtam neki, s hogy miért lett annyira kövér Anna Stina, meg egyáltalán semmit. De mondom, mulatságosak a végeredmények. A legutolsó kép kivételével az Ideogram művelte ezt a terveimmel. A legutolsó a ChatGPT alkotta.
Az alap, hogy adva van Svédország középtáján egy vidéki grófság. A gróf meglehetősen béna a gazdálkodáshoz. Ráadásul a francia felesége irányítja. Aki imádja az arab telivéreket. Veteti is őket garmadával, de legalább tizenegy van már belőlük. A gróf lánya meg a ruhákra, cipőkre van beállva. De nem tökéletesen telhetetlen, van olyan darab, amit akár már kétszer is viselt... Bizony! A gróf fia meg hülye. Ezért a gróf megpróbálta katonai pályán elhelyezni. Kevés sikerrel, mert mindenhonnan kivágták a gyereket. De legalább egy öntelt, felfuvalkodott hólyag.
A gróf kizsigereli a grófsága alá tartozó zselléreket. Egytől-egyig. Ha nem sikerül természetes módszerekkel, adók, miegymások, akkor rásegít kicsit. A jól menő sertéstenyésztő disznóit például a szomszéd tartományból sajátkezűleg importált sertéspestissel tünteti el az útból. Mert kell huszonhatezer hektár mellé kell még az az egy is, hogy a felsége lovainak istállót építhessen.
A sertéstenyészet gazdája szegényházba kerül, és ott éhen hal. A gazda felesége nem sokkal később hunyt el. Maradt utánuk egy jó eszű fiú, ő a főhős, Algot. Akinek semmilye sem maradt a szülők után, csak az az egy hektár, meg némi, vészesen fogyó készpénz. És az egy hektára még mindig nagyon kell a grófnak. Aki aztán mondvacsinált okkal el is űzi a fiút az egy hektárról.
Csak előtte még kiókumlálta, miképpen tud vodkát főzni az apja örökéből rámaradt kis pálinkafőzőn. És valami csoda, ami a pálinkafőzőből kicsordogál. De mert Algot maga nem iszik, és mert élni kell valamiből, hát eladja, amit főz. Még ha nem is legális az eladás. Mert Svédországban akkoriban, a 19. század közepén magán célra lehetett ugyan vodkát főzni (amiről, mi, műveltek, ugye, már tudjuk, hogy nem pálinka), de eladni tilos volt. A király akkoriban indított komoly harcot az alkoholizmus ellen. (A mai napig nem nyerte meg.)
A gróf kitartó: végül csak talál egy mondvacsinált indokot, amivel elűzheti a fiút az egy hektárról. S innen indul be a történet. Algot pálinkaszállítmánya, a szekér, amit a város felé hajtott, hogy eladja a vasútépítő munkásoknak, balesetet szenved: beborul egy szomszédos gazdaság répaföldjére. Onnan a sárból ismerkedik meg a másik címszereplővel. Aki egy ő kora béli lány. Nagy szájjal, humorérzékkel, gyorsan vágó aggyal. A szája nem fizikai értelemben nagy.
Na, azért itt elmondom, hogy a parancs egyértelműen az volt, hogy 19. századi svéd vidéken vagyunk, és egy svéd nyomdászt látunk a lányával. Az MI mnden bizonnyal a mai helyzetből indult ki. De figyelemre méltó a 19. századi, rusztikus farmernadrág a hölgyön, mint tipikus 19. századi polgári viselet. :-)))))
A lánynak van egy rugalmas erkölcsű apja, aki nyomdász. Az utóbbi időben egy olyan könyv eladásából tartotta fent magát és a lányát, amiknek a költségeit egy angol úriember már kifizette, csak aztán egy közeli bv-intézmény elfoglalt lakójává vált. Hát egyértelmű, hogy valamit kezdeni kellett a megrendelésével, ami a bevonulásakor már ott tornyosult a nyomdász műhelyében.
Nos, a házát és s földjét vesztett Algot, röviden szólva összebútorozik a nyomdásszal és a neki az első pillanattól nagyon tetsző lányával. A Kommunista Kiáltvány (mert ezt nyomtatta ki az angol) és a Lehet! című feminista pamflet-regény árusítása mellett a vodka lesz a fő megélhetési forrásuk. Hogy ne egymás hegyén-hátán éljenek, Algot az egy hektárról, komolyan véve a gróf pökhendi kijelentését, hogy mi legyen az Algot által felújított, szépen rendbe tett zsellér-házzal, hát vigye magával, Algot fogja magát és mint egy csiga, rábólint, és magával viszi a házát. :-D
Csakhogy az angolt a jó magaviselete miatt hamarosan kiengedik a börből. Meg hazaérkezik az éppen aktuálisan a sereg újabb egységéből kirúgott grófi hülyefiú is. A gróf meg balesetet szenved, ágyhoz, illetve székhezkötötté válik, a hülyefiú erre meg kézbe veszi a dolgokat.
A vodkafőző-nyomdász vállalkozáshoz csatlakozik a gróf által gyakorlatilag meghalni hagyott munkászsellér kényszer-kurvává lett, a gróf fia által véresre vert felesége.
Közben a gróf feleségének és lányának az elégedetlensége nőttön nő. A feleség biológiailag férfi, de vonzalmai tárgyéban nő kertesvére hamarosan útra kel Franciaországból, hogy negyed évszázad után találkozzon végre az ikrével. Magával hozza a bibircsókos szakácsnőjét, aki elviselhetetlen a személyében és a látványában egyaránt, de úgy főz, ahogyan talán maga az Úristen sem.
A hülyefiú jónak tűnő, de tragédiába forduló ötletei miatt a birtok rohamléptekkkel halad a csőd felé. Ráadásul a király, átutazóban az északi tartományok felé, szokása szerint két napot ott akar tölteni a negyven fős kíséretével.
A gróf vissza akarja szerezni az Algot által elvitt házat, amit pedig ő adott neki.
A hülyefiú tökéletesen magára haragítja az anyját és a húgát. A munkásaikat. Tönkre tesz mindent, pedig az ötletei alapvetően nem lennének marhaságok. Viszont részben elnyeri az apja elismerését. Majd hamarosan teljesen elveszíti.
Á, nem is mondom tovább, van kavar, van humorforrás rendesen. Az angol csak akkor békés, ha iszik, a kurvává tett assszony naiv, de mégis vág az esze, a nyomdásznak vannak ötletei a vállalkozásbővítésre, Algot pedig szép lassan persze, hogy megnyeri magának a nyomdász lányát, a nyomdász legnagyobb elégedettségére.
Aztán jön a király! Meg bebizonyul, hogy a jó emberi kapcsolatok visszakézből lehetnek hatalmas segítéségre: mert az egykori tanítóból idővel agyafúrt ügyvéd lett.
Na, jó, nem is részletezem tovább, úgyse fogod ilyen távirati stílusból megérteni. Ha meg kifejtem, az maga a regény. :-D
HOGYAN IS VAN EZ A TÖRTÉNELMI REGÉNY-DOLOG?
Köszi, jól! :-D
Hát úgy, hogy Jonasson számára az a tény, hogy a sztoriját úgy százharminc-százhatvan évvel korábbra tette mint az eddigi regényeiét, szinte semmit sem jelent. A 19. századi Svédország akkori állapotáról csak kellemesen fogyasztható kliséket kapunk. A parasztoknak rossz, még akkor is, ha netán okosabbak mint a felettük basáskodó, kétbalkezes arisztokrácia, de előfordulhat, hogy háromszor veri kenden ezt a Lúdas Matyi vissza!
Meg persze van, mit beszélek, volt alapja a kommunizmusnak, a szocializmusnak, még ha alapjaiban marhaság is az egész. Az alap a munkások helyzetének, a kizsákmányolásuknak a tarthatatlansága volt. A történelemből tudjuk, hogy a Marx, Engels és Lenin képviselte borzalom miként vezetett a világszerte háromszázmillió áldozat „munkásparadicsomába”. Jonasson persze ilyen sötét tájakra be sem teszi a lábát. Csak utalás szintjén legyint a Kommunista Kiáltvány üzenetére.
Amiképpen Algot kedvesének a feminizmusát is ugyancsak szőrmentén kezeli, viszont remekül felhasználja, hogy tegyen néhány kérdőjelet a francia forradalom fő terméke, a liberalizmus mellé. Miközben nem győzi hangsúlyoztatni a szereplők által, hogy az egyházi dolgok, a vallás milyen műveletlenségről tanúskodik, és mekkora badarság... A homoszexualitással pedig naná, hogy semmi baj sincsen, csak egyfajta másság, drukkoljunk, hogy a francia ikermárkinak összejöjjön a buli a felettébb esztétikus gazdatisztjével, mert az milyen szép lenne már!
Szóval van itt nézetbeli turmix, kedveseim, győzzük csak kapkodni a fejünket! Jonasson tehát nem foglal állást a világnézetileg kétpólusú nyugati gondolkodásban. A számla tulajdonképpen nullszaldós marad, mindenki kimazsolázhatja belőle a magának való világnézetet. Ahogyan, ha vén még kedve hozzá
Jonasson kényesen ügyel arra, nehogy túl komolyan vehető legyen a történet történelmisége. Ebben nagy segítségére van a szereplők kommunikációjába szuszakol anakronizmus. Mittomén: Algotról a történet egy pontján kiderül a kiszemeltje és a nyomdász-papa számára, hogy csuda jó fej! Mármint ebben a mai értelemben, nem pedig az eszességére vonatkoztatva. S nem az elbeszélő tartja jó fejne, hanem a reménybelije és annak nemzője, egymás felé kölcsönösen elismerve, hogy igen, Algot jó fej.
De a komolyan nem vett történelmiség mellett azért mégis ott van a feudalizmus és a korai vadkapitalizmus embertelenségének a kritikája ugyanúgy, ahogyan a szabadság és egyenlőség kérdése is. A társadalmi osztályokat tekintve is, a nemekre nézve is. Hogy a genetikának nem a társadalmi meghatározottsága a fő csapás, hanem az a biológia tartalma, hogy kinek mennyi ész jutott a gazdasági talpon maradáshoz és az etikai, erkölcsi alapelvek felfogásához, megéléséhez.
HIÁBA A FIKÁZÁS, JÓ KIS SZÓRAKOZÁS EZ A ZSELLÉR-SZTORI!
A Molyon többen fikázták ezt a regényt, hogy aham, milyen unalmas, mennyire nem történik benne semmi, Jonasson egyre csak ismétli magát.
Hát ja. Ez is igaz. A stílusa mondhatnók egységes, nem sokat virgonckodik stílusbéli zsonglőrködéssel. Erre mondtam az elején, hogy Rejtő, meg PKD meg Vonnegut. Ugyanakkor nekem semmi bajom azzal, hogy stílusában semmi meglepetés nincsen az előző könyveihez képest. És üdítő volt, hogy kort változtatott. Akkor is, ha anakronisztikusan kezelte a választott időt.
De a magam részéről valahogy úgy fogtam fel a dolgot, mint amikor egy sorozat főhőse ide-oda vándorol térben és időben. X Afrikában, X és Julius Ceasar, X és Gagarin, X és a földönkívüliek, X és a dinoszaurusz, X és a hunok, X, Robespierre és a felesleges vérözön, X és az LMBTQ, X és Moha, a könyvblogger, stb., stb.
Na, értsd jól, így valahogy. Viszont így tök élvezetes ez az új Jonasson-olvasmány. Én régen mosolyogtam ilyen széleseket könyvén mint ezen. A százegy évesen talán el sem mosolyodtam, csak egyre jobban húztam a számat, annyira, hogy aztán meg is váltam a tőle, nehogy véletlenül újra a kezembe vegyem. De ez simán elférne a polcomon. (Mondjuk fizikai értelemben már egyáltalán nem.) És ez nagyon sokat mondó állítás a részemről.
S ha belegondolok még tanulságai is vannak a pálinka- vodkafőzős történetnek. De annyira általánosak, hogy szinte szégyen megemlíteni. Mégis ott vannak a sorok között. Említésreméltóbb a népmesésség: a legkisebb fiú képességei messze felülmúlják a gonosz úrét, megtalálja a maga segítőit, csodaszereit, mígnem a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a méltó büntetését. (Miközben az életben jobbára pont fordítva történik az elnyerés... A jó a méltó büntetését, a rossz a méltatlan jutalmát...) És azért lássuk be, az egyszerű népmesei klisé mindig megragadja a képzeletünket, akár akarjuk, akár nem.
Athenaeum, Budapest, 2024, 368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635434565 · Fordította: Kúnos László
9/10
Az alábbi kép egyben link is ám!
2025 kikelet havának a közepe felé. Tegnap kiírtam magamból a Facebook-ra, milyen xarul sikerült a születésnapom napja: átrohantam, sokat kellett fizikai munkáznom, és még a nap vége is sűrű lett, este kilenc felé még a fóti Lidl-ben nagybevásároltunk. Tegnap reggel Szerelmetesfeleségtársam hozzám bújt, és megkérdezte:
– Tényleg ennyire nem érdekes a kókuszbeigli és az ajándékom?
Rettenetesen elszégyelltem magamat. De nagyon mélyen rettenetesen. Mert miután az egész napot átdolgozta, a csütörtök estéje a kókuszbeigli elkészítésével telt. Mert nagyon szeretem. Másnap reggel meg felköszönött, alig felébredve. És kaptam azt a tollas tollat, amit mártogatni kell a tintába.
De ezekről egy szót sem ejtettem a morgolódás bejegyzésemben... Mint egy igazi, vérbunkó férj.
Régen szégyelltem magamat ennyire.
*
Eljátszottam egy darabig a gépeink vírusírtójával. A 360 Security volt fent az összesen. Egy ideje rendre ott csücsült az oprendszereken egy 360 Browser nevű, kiirthatatlan böngésző. Nem vagyok egészen bizonyos abban, hogy része a vírusírtónak, csak vélem.
Na, mondok, akkor vesszen a 360 Security. Tény, hogy évek óta használom minden gépünkön, és se vírusunk nem volt, se semmi gondot nem okozott. Viszont az is tény, hogy szintén nehezen kiirtható, eltávolítás után még mindig ott maradt a gépen, sőt aktív volt. Hosszú órák teltek a meggyilkolásával.
Ahogyan azzal is, hogy leljek egy ne ideig-óráig ingyenes, másik vírusirtót. Az Avira lett a befutó. De Szerelmetesfeleségtársam erősen elgondolkodott, hogy venni kellene egy teljes értékű progit. Ez ügyben a komplexitása és az ára végett a Norton tűnik a legmagasabb dobogósnak.
*
SzFT a múlt héten talált nekem egy álláshirdetést. Erről írtam már. Arra nem emlékszem, hogy azt is megírtam volna, hogy ugyan kukáztam az állás a magam részéről, de valami elindult bennem: már a birtokomban van egy PhotoShop Biblia, két InDesign és egy Illustretor tankönyv, ahogyan a birtokomban van a tanulni akarás is.
De egymás melletti képek vajon mikortól adnak ki egy képregényt? Képregény-e egy rengeteg képpel illusztrált gyerekkönyv. Mondjuk egy Boribon vagy egy Bogyó és babóca? Vitatható. Ahogy feltehető a kérdés, képregény-e egy diafilm, vagy az egészen más tészta? S akkor lehet érvelni, hogy sok magyar képregényből készült diafilm is. 
