Eddig egy Zagort olvastam. Jól le is húztam. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Sem a főszereplő alakjával, sem a történettel. Főleg az utóbbival.
Ahogy ebben a kötetben írja az előszóban Horváth Antal Balázs, hogy Zagor eredetileg vadnyugati figura, az eredeti olasz kiadója, a Sergio Bonelli Editore csak hosszú idő után döntött ágy, hogy Zagor kirándulás szinten elhagyja a Vadnyugatot, és térben, időben is kalandozni fog.
Az első magyar Zagor-kötet egy ilyen kirándulás volt. Szerintem roppant sikerületlen választás volt.
A második valami őslényes sztori, az még nem volt a kezemben.
Ez a harmadik kötet a könyvtárban jött velem szemben.
Megnézegetve, elolvasva már teljesen értem a Frike Comics egyik vezetőjének, Giovanni „Jo” Gallotta a csudálkozó kérdését. Az arca mindent elmondott.
– Olvastam, amit írtál. Miért nem tetszett neked a Zagor? És ennyire nem tetszett? Jön majd ki egy színes szám, azért próbáld meg újra!
Azt gondoltam, de nem mondtam ki, hogy ha kapok belőle értékelésre egy számot, vagy ha szembejön a könyvtárban, akkor próbálkozom, de több ezer forintot nem adok ki próbálkozásra, csak olyan könyvekre, amiket meg is szeretnék tartani. A színes szám nem jött szembe velem a könyvtárban. de ez a harmadik igen.
A Zagor külső megjelenéséről nem írtam az első kötet értékelésben. De a Tex-ében, amit a Frike Comics-től kaptam, igen. Ez a harmadik Zagor-kötet mindenben megfelel neki. Nem írom le újra. De érdemes elolvasnod. Miheztartás végett. E téren semmi eltérés nincsen.
*
Ez a Zagor már bőven indokolja azt a népszerűséget, amit az első kötet olvasásakor egyszerűen fel nem foghattam. Tudniillik leírtam, hogy a képregényt Olaszországban 1961 óta havi rendszerességgel jelenteti meg a Sergio Bonelli Editore. Ha a különszámokat, egyebekre nem is vagyok tekintettel, akor ez körülbelül 720 történetet jelent. Nem semmi fantázia, nem semmi kitartás mind az alkotók, mind az olvasók részéről!
Ettől a kötettől fogva indokolttá válik a Zagor nézegetése, olvasása. Tényleg nem is értem, a magyar kiadás szerkesztői miért abban a sorrendben adták ki a sorozat köteteit, ahogyan, s miért nem ezzel vezették be a vadnyugati Supermant a magyar piacra?
Zagor tehát magyarul is hivatalosan a Vadnyugaton él. itt is egy tulipiros ujjatlan pólóban császkál (ennek eredetére ebben a kötetben fényderül), és érthetetlen módon továbbra is egy kőbalta a legkedvesebb fegyvere, védjegye. Még az indiánok is tomahawkkal gyilkolnak, és amikor nem íjjal vagy puskával. A kőbalta azonban tényszerűen egyedivé teszi Zagort. Ha logikátlan és merész is a használata. Tény, hogy éppen ebből a kötetből kapunk ízelítőt, ez a fegyver milyen célravezető lehet egy párbajhős végleges működésképtelenné tételéhez.
Az egész kötet során, hála Istennek, maradunk a Vadnyugaton és nagyjából a realitások között. Mindössze egy kísértetsztori van a hat között, a többi sima Vadnyugat.
*
Ja, igen! A hat sztori. Érdekes a könyv szerkezete. Van egy kerettörténet és a kerettörténeten belül a szereplők további történeteket mesélnek egymásnak a tábortűz mellett, a kenuban, menekülés közben. Mivel ezáltal annyi szerzője van a kötetnek mint égen a csillag, őket itt tüntetem fel.
DARKWOODI TÖRTÉNETEK
Moreno Burattini – Raffaele Della Monica
Zagor és Chico füstjeleket látnak a hegy tetejéről. Az üzenet Zagornak szól: a kajuga indiánok egy fehér ember életére törnek a folyóparton. Zagor azonnal a segítségére indul. A folyó patján egy indián holttestét találja meg, a kajugák nyilazták halálra. Jelet hagy Chiconak, hogy temesse el a férfit. Ő maga a fehér ismeretlen keresésére indul, akiről a afüstjelek szóltak. Hamarosan meg is találja, de menekülniük kell, mert a kajugák is rájuk találnak és azonnal támadnak is. A férfi megsérül a támadás során. Zagor egy kenuban menekíti magukat a folyón lefelé. Az indiánok a parton futva követik őket.
*
A NEVEM BANACK!
Marcello Toninelli – Romeo Toffanetti
Chico, akt Zagor maga mögött hagyott, amikor a férfi segítségére indult a hegytetőről megleli a helyet, ahol Zagor megtalálta a lenyilazott indián holttestét. Zagor jele alapján Chico eltemeti a halottat. A munka befejezése után egy általa ismert barlangot keresve, egyszerűen beesik a barlangba. Szerencséjére, mert a kajugák visszatérnek, így a barlang menedéket ad neki. Ahol hamarosan megjelenik egy feketére festett arcú indián, Zagor jóbarátja, aki, miközben várnak arra, hogy beesteledjen és elosonhassanak a kajugák elől, elmeséli, hogyan ismerkedtek meg Zagorral, és az milyen hősiesen megmentette az életét, és mit tett a boldogságáért.
*
A MÚLT EMLÉKEI
Gabriella Contu – Gianni Sedioli
A történetet Zagor meséli a sebesült idegen férfinak a folyóparton.
Chico a folyóparton elbotlik egy palackban. A palackban egy feltekert papír van. Egy levél a függetlenségi háború korából. Zagor a közös vacsorájuk elfogyasztása után felolvassa a levelet. Egy katona amerikai katona írta a szerelmének, majd súlyos sebet kapva beletette ebbe a palackba, és a folyóra bízta, hátha eljut a levél a kedveséhez. Zagor kötelességének tartja, hogy eljuttassa a levelet a nőnek. Ha még életben van. Útra is kelnek, és a célnál óriási meglepetés várja őket.
*
ELTEMETETT HANGOK
Paolo Di Orazio – Gianni Sedioli
Ez szintén Zagor története, amit az idegennek mesélt.
Zagor és Chico a zuhogó esőben, metsző hidegben egy nyomasztó kolostorra lelnek. A kolostor kihalt, mégis egy hang folyamatosan beszél hozzájuk. Az egykori rendfőnök az. Zagort lecsalja a kriptába, és bezárja a halottak közé. A szerzeteseket egykor egy fertőző betegség pusztította el. Kijut-e Zagor a kriptából és megmenekül-e vajon Chicoval együtt a halottak uralta kolostorból?
*
HÉT LÉPÉS
Luigi Mignacco – Dante Bastianoni
A történetet Chico meséli evezés közben a fekete arcú Banacknak.
Agresszív pisztolyhős uralkodik a városkában. Embernek nem szimpatikus, de a colttal ugyancsak mesterien bánik. Ám nem bír magával: ha nincsen aktuálisan legyőzendő rosszfiú, hát provokál párbajt, csak küzdhessen. A kiszemeltje Zagor, de hiába provokálja őt, nem sikerül felbosszantania. Chicot elcsalja egy kihalt városba, Zagort pedig Chico fogságba ejtsével hívja oda. Sikerül kiprovokálni a párbajt. Zagor a kőbaltájával áll szemben az idegen tűzfegyverével szemben.
*
HOLDSZELLŐ
Moreno Burattini – Lola Airaghi
Szintén Chico meséli a fekete arcú indiánnak.
A prémvadász megerőszakolja az indián lányt, aki teherbe is esik tőle. Hónapokon keresztül keresi aztán a férfit, hogy bosszút állhasson. Végül rátalál, dulakodás közben egy kővel le is üti, és menekülőre fogja. A prémvadász azonban nem hal meg, és társaival a nő, Holdszellő üldözésére indul. Holdszellő Zagorba botlik
*
A kerettörténet befejezése: végső harc a kajugákkal.
Ahogy fentebb említettem, van egy kísértetsztori a többi között, az Eltemett hangok. Nem illik a többi közé, rája adásul olyan kis se füle, se farka történet. Arról nem beszélve, hogy ugyan nincsen róla szó, hol, melyik földrészen esett meg a kaland, de Amerikára annyira nem volt jellemző, hogy több száz éves kolostorok álldogáljanak a tájban. Már csak azért sem, mert a kolostorok a katolikus egyházhoz tartoznak, Amerika pedig, legalábbis a huszadik század elejéig alapvetően protestáns ország volt. A katolikus misszió sokkal inkább Dél-Amerikára volt jellemző.
Ám ettől a tartalmi és földrajzi fiaskótól eltekintve a kötet tartamilag teljesen egységes. Grafikailag nem, hiszen láthatod, minden történetet más és más rajzolt, de ez meg nem zavaró. A Bonelli Editore rendszeresen végrehajtja azt a bravúrt, hogy az eltérő rajzolóknak egytől egyig van saját stílusa, de becsatlakozva egy adott sorozat szériájába az összkép, az egyedi jegyek ellenére, mégis egységessé válik.
Egyedül a Holdszellő című történet ábrázolásmódja tér el jelentősen a többitől, első pillantásra meghökkentő is, de csak kicsit kell elmélyülni benne, hogy meglássuk ezeknek a rajzoknak szépségét is. Sőt, nekem éppen az egyedisége miatt emelkedik ki a többiek közül. Leginkább e történet rajzainál ragadtam le leginkább.
A Hét lépés párbajtörténetének képi megfogalmazása sokkal puritánabb. A letisztult, lényegretörő stílussal alkotott rajzok a Holdszellő képei mellett szinte sivárnak tűnnek. Ám ha önmagában nézegetjük őket, fantasztikusan hozzák a párbajhoz kötelező hangulatot: meleg, csend, kihaltság, feszültség, fokozott feszültség.
Külön érdekesség a Múlt emlékeinek finoman szürkeárnyalatos munkája. Amikor az elolvasása után vissatérünk a kerettörténet „valóságához”, az puritánnak, szegényesnek tűnik. Gyönyörűek, szívszprítók a történet rajzai.
*
Úgy fest, amit tartalmilag kifogásoltam az első magyar Zagor esetében, az ebből a kötetből egytől-egyig hiányzik. Zagornak jól áll a Vadnyugat, jól állnak az indiánok, a kenuzás, a pisztolypárbaj, a 19. század. A kísértetek nem állnak jól. Pontosan az sem derült ki számomra, mi a fene is az a Darkwood, és Zagor miképpen, milyen formában az ura. De legyen nagyvonalúak, ettől már tekintsünk el, vö. kákán csomókeresés.
Így már értem az értetlenségedet és a lelkesedésedet, Giovanni! :-)
Anagram Comics / Frike Comics, Budapest, 2021, 300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155947179 · Fordította: Pócza Lilla
7/10
2022 júniusának derekán kicsit túl. Vasárnap reggel. A Youtube-on beugrott egy budakalászi Vörös István koncert hirdetése. Hát most ő szól a fülemben. A régebbi zenéi nagyon igen, az újabbak viszont gagyik. Egyszerre marha szimpi és irritáló a fazon.
Még bőven létezett a Prognózis nagy felállása, amikor Bagolyt megismertem. Ő volt az a lány, nő, akivel ha nem akkor találkozom, amikor, egy nagy szerelem vége után egy nappal, hanem stabilabb időszakomban, akkor ma hétszentség, hogy ő a feleségem.
Nagyon sok hasonlósága van/volt Szerelmetesfeleségtársammal mind a megjelenésében, testalkatában, mind a személyiségében. S hihetetlen sok közös vonásunk volt. Ez akor engem inkább riasztott mintsem vonzott: elég volt magamnak a saját hülyeségem, féldepim, útkeresésem, nem kellett belőle duplikátum. Bagoly viszont szerelmes volt. Az önfeladásig. S én ezt mocskosul khasználtam. Aztán elsorvadt a kapcsolatunk. Lassan-lassan megszűnt. Számomra életem egyik szégyene, ahogyan akkor viselkedtem.
Bagoly valahonnan felületesen ismerte Vörös Istvánt. Tetszett is neki a pasi. Nem tudom, ez rám nézve hízelgő-e vagy sem? Ahogyan azt sem, nem csupán arról volt-e szó, hogy Bagoly próbált belőlem valami harci szellemet előcsalogatni, küzdjek érte, jelentsem többet a számomra. Nem jelentett.
Nekem az egyik kedvencem dalom volt, ő nem szerette a „Ne kezd újra, kérlek”.
„És most kérdem: a szerelem úgy mit ér,
Ha a lelked mélyen hallgat, s titokban a vágy visszatér.
Ha a lelked mélyen hallgat, de testedbe a vágy visszatér.”
De mégis, évtizedeken keresztül Bagoly jutott eszembe, ha békességre, harmóniára vágytam, az ő ölébe akartam fúrni az arcomat a világ elől menekülve. Hülye az emberfia, az már kétségtelen...
A Bécsi úti Kossuthh Zsuzsa sul aulájában voltunk együtt is Prognózis koncerten. Azután a koncert lett egy piros nadrágom. Hasonló volt Vörös Istvánon is. A nadrágot Bagoly varrta nekem. „hajsza közben tele volt a város szerelemmel…” Nem hordtam túl sokáig.
Érdekes, hogy az útitársak nem nevesültek, sőt, semmilyen egyéni arcot sem kaptak. Vélem, hogy ez saját kívánságuk volt. Mert egy útleírásnak mindenképpen része, aki az úton van. Az, hogy milyen az út, jórészt rajta áll. Mert az út egyébként tök jól megvan nélküle is. Vagyis egy utazás története nem függetleníthető az utazótól. Még akkor sem, ha az a 66-os út. S lám, Görögh Attilán kívül senkiről meg nem tudunk semmit. Díszletei, szereptelen szereplői lettek a tájnak és a könyvnek. A legfőbb szerepük, mert ennél többet nem tudunk meg róluk, hogy nem fejezték be az utazást. Előbb hárman pattantak le, majd kicsivel később még ketten. 
